A cicóról sokan azt hiszik, valami suhancok festhették oda a híd tövébe.

Pedig a cicó volt ott előbb.

***

Igazából a cicó volt ott legelőbb. Mindennél és mindenkinél előbb.

A cicó volt az egyik igazodási pont a Világ keletkezésekor

És igazából ez nem is volt valami nagy dolog, csupán rutineljárás, mint az ezt megelőző világok keletkezésekor is mindig. Mert ő a "teremtések iránytűje".

 

Egy alkalommal esett meg, hogy a Universal Consulting tanácsadói beírták jelentésükbe, hogy csapatépítő hatású lenne, ha legalább az összeomlások és teremtések közti kis időben ő is bevonulna a központba a többi alkotórésszel -- fizikai hatása nem lenne, de erősítené a csapatszellemet, ha legalább ilyenkor senki nem vonná ki magát a közös eseményből, mikor mindenki együtt van. És hogy ők megértik a cicót, de ha az anyag és az energia is mind be tudnak cihelődni, sőt még a tér és idő is feltekeredni, akkor legalább ilyenkor a cicó is összeszedhetné kicsit magát, hogy éreztesse, ő is kész csapatban dolgozni.

Az lett a vége, hogy nagy mírrel-múrral bement a reccsre, összehúzódzkodott egy pontba a többiekkel -- aztán mikor jött a bumm, hiányzott az igazodási pont, amit ő jelentett mindig a táguláskor a többiek számára. Így az a teremtés egy kicsit félrecsúszott, keresték, merre van, és hiába volt megbeszélve a galaxisok s egyéb részletek helye, nagy keveredés támadt a tízamínusznegyvenhetedik másodpercben, és már a szingularitás körüli kiskertben annyian átestek egymáson, hogy egy fene nagy fekete luk lett az egész, amiből senki nem volt képes kikeveredni, így a cicó dúlva-fúlva rugdosta-verekedte ki magát, megüzente a teremtőnek, hogy utoljára volt itt, és attól kezdve megint felmentése volt -- a reccsek és bummok közti pillanatokban a világon így azóta is két pont létezik: a minden anyagot, energiát s magát a teret is magába tömörítő Rettenetes Pont, és tőle pár kezdeti fényévre Gormorr irányába a cicó.

És eleve így is lett ez kitalálva, mert a bummok pillanatában kiáramló tér és idő a cicóhoz igazodva terül szét, hogy aztán a többiek az új térben elfoglalhassák megbeszélt új helyüket.

Amihez a többieknek aztán már elvileg elég lenne az aktuálisan új téridő koordinátáit figyelve szétspriccelniük, de az Élet azt mutatta, hogy eddig minden teremtésbe csúsztak adminisztrációs hibák, így fél szemmel mindig a cicót is lesik, és egy ideje a teremtések paraméterkönyvében s a kiosztott útmutatókban az új koordináták mellett a cicóhoz igazodó helyzetet is mindig megadják.

A megteremtett világokban így igazából két fix pont van: a reccsek-bummok helyéül szolgáló Rettenetes Pont, a Koitaurusz, az új világ fogantatásának helye, és a cicó. Minden más aztán minden teremtésben szanaszétösszevissza máshová kerül.

***

Mostani világunk bummjakor -- a Nagy Bumm, ahogy mi, e teremtés szülöttei hívjuk -- a cicó unottan lapozott egyet a könyvben, és kortyolt egyet a kávéból.

A könyvet még a kettővel korábbi teremtéskor vette ki egy könyvtárból -- az eggyel korábbiban nem alakult ki értelmes élet, csak pár vírus, egy agyarakkal bíró szitakötő, ami nehezen bírta a túlsúlyt, és az akkori teremtés csúcsa, egy furcsa ormányos madár, aki az ormányán átbukfencezve rugaszkodott el a földtől, mikor repülni indult, s azzal is kapott el dolgokat landoláskor, repülés közben azonban gyakorta beakadt a fák ágaiba.

Bár ez még semmi szegény zebraelefánthoz képest, aki egyik irányba nézve zebra volt, másikba elefánt, így két lényével sosem tudott semmiben dűlőre jutni.
És még így is életképesebb volt az aranyhalsügérzsiráfnál, aki ugyan döntésképes volt, ám halfejei kétharmados többséggel mindig leszavazták a zsiráfot, és a vízben éltek, ám a zsiráf miatt nagyra nőtt test oxigénszükségletét csak a zsiráftüdő tudta volna biztosítani, így két kopoltyúval szegény nagyon lomha volt, és vagy megették, vagy menekülés közben megfulladt.

Lényeg, hogy az általános bénázásban egyiküknek se maradt ideje elvontan gondolkodni a Nagy Kérdésekről, hogy civilizációt alkothasson, aminek aztán a csúcsára emelkedne.

Mindegy, amúgyis el volt ott rontva pár egyéb dolog is -- kísérletképp' néhány új fizikai törvény, amik azonban ellentmondásban álltak pár régebbről megmaradttal, mert nem voltak rendesen vezetve a Verziók Könyvében.

***

De elkalandoztunk kicsit. Szóval a kettővel azelőtti teremtésben volt legutóbb civilizáció, olyan igazi, könyvtárral, csillagvizsgálóval, gyorsétteremlánccal meg vallásokkal, és akkor vette ki a könyvet egy könyvtárból, de nem vitte időre vissza, és aztán jött már a reccs, és tudta, hogy akkor már minek -- úgyis egy levesbe megy mind.

Nem mindig került amúgy bolygó oda, ahol a cicó volt, de az utóbbi időben általában gondoltak már rá, mert szerette nézni, ahogy zajlik az élet. És lett is sokszor kavarodás, mikor aztán "visszavitte" valamelyik könyvtárba az előző teremtésekből kikölcsönzött könyvét, amit aztán nagy odaadással és fejcsóválva elemeztek az akkori tudósok, midőn előkerült. Érthető, hisz' abban a teremtésben sosem látott anyagokból állt, és sosem hallott dolgokról mesélt egy akkori időben mérve sosem létezett nyelven.

***

Ezt a mostani helyét állítólag szereti. Szereti nézni a nyüzsgést, a villamost, a nagy folyót, s a késő délutáni Napot.

Az emberek is megérzik, hogy ő Valaki -- ugyan a mai ember elvesztette már ősi ösztöneit, sokan önkéntelenül is megnézik a villamosról. A régi korok embere azonban sokszor istenként tekintett rá. Batu kán a feljegyzések szerint ittjártakor fejet hajtott előtte és mongol futóegeret áldozott neki, amit direkt ezért hozott magával.
Baszt, az egyiptomi macskaistennő is a cicó kisugárzására épült, de a későbbi korok oroszlánkultusza is őhozzá nyúlik vissza, hisz' régibbek ezek, mint ahogy az európai ember először oroszlánba botlott.

Ő is szereti az embereket. Bár erről tavalyi cikkünkben nem ejtettünk szót, a tudósok gyanítják, hogy a Lánchid sem egész véletlenül alakult ki pont ott, ahol, a középső kőkorban -- ha valaki, hát a cicó tudja a történelmekből, hogy város ott lesz, ahol folyó meg híd van, sok érdekes, néznivaló ember meg ott, ahol város.

A legenda szerint alapvető funkciójához hűen -- a teremtések iránytűje -- kimenti a híd alatti alagutakban eltévedt embereket. Nem véletlen, hogy soha nem hallani senkiről, aki eltűnt volna a Roosevelt téri alagutak bármelyikében -- se a villamos- se a gyalogaluljáróban.

***

Véletlen csoda vagy ő akarta így -- nyilván nem tudhatjuk. De legyünk rá büszkék, hogy a világ két legfontosabb pontja közül az egyik épp' a mi Lánchidunk pesti oldalának villamosalagútjához esik.

És ha arra járunk, biccentsünk legalább egyet a cicó felé -- titkon rá is kacsinthatunk --, biztosan örül majd neki.



Zebraelefánt -- balra néző elefánt és jobbra néző zebra egy közös testben, az eggyel ezelőtti teremtésből. A két lényben rejlő eltérő mentalitás miatt a két fej gyakran a legegyszerűbb kérdésekben sem tudott dűlőre jutni, akár abban sem, merre fussanak, ha kell. Kép, ábrázolás persze nem maradhatott fenn róluk, a fenti kép a cicó emlékeit 30 méter távolságból szkennelni képes cicométerrel készült.
.

.

.