Amint azt pár kisebb megyei lap hírül adta, építkezés miatti feltáráson nemrégiben megszáradt prézlimaradványokat találtak magyar kutatók Hajdúnánás térségében.

Mivel a prézli hagyományosan a magyar konyha része, így kezdetben lakodalmi maradéknak tartották, ám sem az önkormányzati, sem a levéltári anyagok nem tesznek említést arrafelé tartott lakodalomra való területfoglalási végzésről, vagy legalább engedélykérésről -- esetleg vadlakodalmat sújtó bírságról.
Később a karbamidvizsgálatok* is igazolták a lelet a sejtettnél jóval hajlottabb korát: tizenötmillió évet, azaz a lény még a Kárpát medencét egykoron nyaldosó Tethys ősóceánból származik.
A régészek a leleteket így az Antropológiai Intézet Halászati Tanszékére küldték, ahol a kutatók rekonstruálták az egyik legkorábbi, és máig legvitatottabb őslény, a halrudacska eddig legidősebb példányát (az addig legidősebb az Északi tengerben talált másik alfaj, a prézli nélküli ún. parisier tízmillió évvel ezelőttről származó egyede).

A halrudacskát nem régóta ismeri a tudomány: Cousteau kapitány dán tanítványa, Hans Iglo lelt rá első példányaira, de a tudósok sokáig más, nagyobb állatok nyúlványának/végtagjának tartották a leleteket. Iglo azonban évtizedeken át, egészen 1997-ben bekövetkezet haláláig kitartott amellett, hogy a halrudacska önálló faj. Elmélete végül 1999-ben, máig élő (!) telepeinek felfedezésével igazolódott, így a faj végül tiszteletére a Piscis Vectis Iglosus nevet kapta.

A halrudacska az egyik legősibb lény, mely felemelkedését és túlélését végtelenül egyszerű szerkezetének köszönheti, mely egyszerű alakú test azonban a tengerek eljegesedett korszakaiban kiváló hőszigetelést biztosító bundába burkolódzik. E bunda őstojássárgája, ősliszt és őszsemlemorzsa keverékéből keletkezhetett az első vulkáni tevékenységek idején, majd évmilliókon át védte a gyakorlatilag változatlan formában maradt halrudacska testét a kihűléstől. A bundát leszámítva a test teljesen homogén, így szinte bármilyen sérülés esetén képes a túlélésre. Az eljegesedett időszakok kivételével ill. melegebb tengerekben akár bundájának teljes vagy részleges elvesztését is túléli.

Táplálkozáskutatók magas fehérjetartalma és a környezeti változásokkal szembeni nagy tűrőképessége miatt a halrudacskát a jövő élelmiszerének is tartják. A másik egészségbombával, az algával kombinálva minden szükséges növényi és állati eredetű tápanyagot tartalmaz, az Északi tengerben lefagyott állapotban élő változatai pedig a telepek mozdulatlansága okán mindemellett könnyen halászhatók.

Az Északi tengeren halászott lefagyott halrudacskák már Magyarországon is kaphatók, Iglo kapitány pedig a Dán Tengerészeti Intézet előtt alussza méltó álmát.

Mi pedig büszkék lehetünk, hogy egy fantasztikus lelettel kicsit magunk is hozzátettünk a jövő zálogának jobb megismeréséhez annak régmúltjának feltárásával.

 
*A karbamidvizsgálat során az egykor elhalt szervezetben fellelhető karbamidmolekulák kopottságát vizsgálják, ebből következtetve a halál előtti utolsó vizeletürítés időpontjára

Iglo kapitány az általa felfedezett halrudacskákkal (Forrás)

A fagyott állapotban élő, s így könnyen halászható halrudacska a jövő tápláléka lehet

 Iglo kapitány sírja a koppenhágai Tengerészeti Intézet előtti sétálóutcán, a Moelhaardsgardenkvijk-en. (A középső sírkő az övé, a képen innenső alatt egy sellő miatt kalózzá lett egykori admirális "nyugszik", kinek egy lezáratlan ügy miatt -- egy zafírral, egy óriáspolippal meg pár másik kalózzal, melyre ehelyütt nincs módunk kitérni -- a Koershaldmiljkhuup-fok nagyobb viharai idején dolga támad, s ilyenkor sírját olykor elfelejti visszacsukni.)