Az aranyból való leány

 2017.11.17. 20:53

 

Korán elhalt csenevész süldőlány kísértő szellemének tűnik a leány, ki nemrég tűnt fel a Lánchíddal szembeni téren.

Pedig istennő a legjavából -- Zeusz és Aua gyermeke.

***

Zeuszon persze nincs mit csodálkozni -- róla tudjuk, bőségesen osztotta mag(j)át, ám általában megmaradt a hellén földek fehérnépénél. Isteni lénye így saját népe isteni ( / félisteni, de nem vetette meg az egyszerű gazdálkodót sem, ha lány volt) magjába oltatott, s csak egyféle nép erősségével -- és gyengéivel -- bíró utódokat nemzett.

Ám egyszer a Nagy Hegyek közt kalandozva távoli énekszó ejtette rabul, melynek forrását sehol nem találta. Babonázva indult vélt forrása felé, útja így északnak s nyugatnak vitte. Meredélyek, hasadékban rohanó vad folyók, farkasüvöltést hordó szelek, széles nagy lapályok adták az utat türelmetlen kapkodó lábai alá, s a szüntelen ének az erőt, mi hajtotta.

***

Hellénföldön még csak-csak, ott szolgái voltak a hegyek s az ég, ám a hideg szelek s napnyugat irányába (ma északnyugatnak mondanánk) át kellett lépje a határt, mi ismert birodalmát az ismeretlentől óvta.

Idegen tájon járni már istenként is halandó módjára tudott, így sok-sok idő múltán látta meg Őt.

***

Aua nem is annyira szép volt, mint inkább a Nő őserejének hordozója. Három melle volt, és nem holmi génhibából -- olyat akkoriban nem tudtak még --, hanem ama őserő leképezéseként.

Apja egy ma már elfeledett egyiptomi isten, ki legyőzte a legyőzhetetlennek hitt napistent, Rét, így ő lett "Aki megölte Rét". Csakhogy azokban a kemény időkben majd' mindenki megölt ezt-azt, így az "aki megölte" még a mai Kovácsnál is gyakoribb, afféle előnév volt, ami így lekopott s maradt a Rét.

Ám akármekkora tett is volt legyőzni a főistent, ellenséget is szerzett ezzel bőven, így jobbnak látta messze hagyni Egyiptom földjét, ahol aztán Ré hívei annyira kiírták őt a történetekből, hogy ma már nincs is bennük.

Nagy vízen és hegyeken átkelve messzi északon mert csak megállni, hol aztán -- hogy nyomát elvágja -- nevét is Rét-ről Grass-ra germánosította.

Asszonyt keresett volna, ám azokon a fagyos zord tájakon az asszonyok is vad férfias harcosok voltak. Grass így felkutatta a leginkább nőies asszonynak valót, majd "Ré napisten fiolában felfogott -- sárkánygyökérrel és porított vízitormával elegyített -- forró déli vérét annak italába keverve felkorbácsolá benne a Nőt, s véle párosodván világra segíték Auát" (ismeretlen töredékemlék).

A déli vér megtette hatását, Aua maga lett a Nő -- Grass teremtménye megbabonázta a vad germán népet. Férfiak s nők egyaránt behódoltak a belőle áradó őserőnek, s -- mint királynőjükre a hangyák s a méhek -- egyfajta anyaistenként tekintettek reá.

Rét/Grass élete végéig rettegett hátrahagyott vérei bosszújától, s ahogy említettük, Ré hívei sem tudták elfogadni főistenük elvesztését, így mind Grass, mind teremtménye Aua léte feledésbe merült. Auáról a hivatalos legendák nem is tesznek említést, egyetlen teremtéstörténet kánonja sem említi. Egyetlen ismert forrását az irodalomjegyzékben megadtuk [1], bár a teljes történetet ez sem pont így meséli.

***

Aua vére célját is meghatározta, szíve mindig is egy forró délszaki főistenre várt, hogy általa anyává válhasson. Nem nehéz kitalálni, hogy Zeusznak részéről csak az éppen elvárható mértékű úrilányi ellenkezést kellett legyőznie, ám Aua komoly isteni erővel felruházott gyermeket akart, így apja áldásához is ragaszkodott -- meg persze olyan magot akart szárba szökkenteni, melynek forrása képes nehéz próbákat kiállni.

Itt aztán elsőre akadtak gondok, mert Rét/Grass a szellem embere volt, míg Zeusz inkább testiekben jeleskedett. Ekképpen már az első kifejtő kérdésnél elvérzett volna, ám főistenként dolgok elintézésében sose volt gyenge -- így az "Esszében fejtse ki, egyetért-e Ön a ptolemaioszi világképpel, ha igen, miért, ha nem, miért nem, vezessen le háromfős képzeletbeli vitát a kérdésben" feladatra csak annyit mondott, ismeri az öreg csótányt, ott pásztorkodik a hegy (ti. Olymposz) tövében, de nem egy nagy partiarc, így nem tud róla sokat -- atyai szemöldök felvonódik --, ám ismer pár egyiptomi arcot, aki többet tud róla, s ha szól nekik, szívesen elbeszélgetnek erről s más egyébről Grass-szal, vagy jobban szereti a Rét-et? -- atyai bajsz megrezzen, szemöldök leenged, arcra kúszó széles mosoly, ugyan már, megfeleltél, szólíthatlak fiamnak, édes ecsém?, áldásom rátok.

***

A talpraesett válasz persze Auának is tetszett, így a nap további része az ilyenkor szokásos ügyrend szerint alakult, s rá kilenc hónapra Aua leánygyermeknek adott életet, ki a pogányságban a Zeua nevet kapta.

Születésekor jóslatot kapott, mely szerint "erősebb lesz apjánál, s túléli őt", amit abban a kemény korban eleve úgy értelmeztek, hogy erővel megöli apját, hogy helyébe léphessen.

Ám Zeua csendes, szemlélődő gyermek volt, kit látszólag nem izgattak a testi lét hívságai, a vad féktelen mulatozások, melyekben pedig lehetett volna része szülei isteni kapcsolatai okán.

Apja közismert mulatozó, anyja nem féktelen, de véréből fakadón szenvedélyesen a test embere volt, míg az elmélkedő szemű Zeuát inkább a monetáris makroökonómia érdekelte.

Ezzel meglepte környezetét, mert persze senki nem értette, mit beszél oly' lelkesen, csak annyi ment át belőle, hogy egyszer majd apja s anyja népe, hellének és germánok ugyanazzal a pénzzel fognak fizetni, melynek neve oro lesz. Jóslata azóta sokféleképp' értelmezhetően is teljesült -- elég, ha a spanyol gyarmatosításokból Európára ömlő mérhetetlen aranyra (oro), a hellének s a germánok jelenlegi pénzére (euro), az egykor világszerte állomásozó szovjet katonák körében konvertibilis kincsképzőre (óra), vagy a kisértékű baráti ügyletekben nemhivatalos, ám világszerte elfogadott fizetőeszközre (oreo) gondolunk.

***

A róla szóló jóslat is teljesült, csak persze kiderült, hogy félreértelmezték. Mert Zeua ereje nem izmaiban volt, hanem távoli tájak népeiből kevert vérében, mi ellenállóvá tette az egyes népek gyengeségeivel szemben, míg közben ötvözte erejüket.

Apját nem ő ölte meg, hanem kedves cimborája s szolgája, Bacchus, egy régóta lassan adagolt méreggel, mit szőlőnek levéből fejlesztett. Az istenek nedűjeként adagolta urának egészen nyíltan, mi passzolt is annak nagy természetéhez. Így aztán öregebb is, iszósabb is volt gyermekénél, persze hát, hogy az túlélte őt. Bacchus persze a gyermeket is itatni próbálta, ám Zeua északi vére s csendes természete nem hajlott a mulatozós ivászatra. Ne feledjük, a csendben magunkban ivás csak később, az ökör háziasításával terjedt el. S később persze az északi népek is megtanultak inni, de már csak később, a párlatkor hajnalán, mikor az Ember megtanulta kinyerni a növényekben rejlő tüzet.

***

Aua isteni mivoltának lényege a nőiség volt, ami így Zeuában csak a serdülőkort elérve érvényesülhetett. Ekkor végre vére minden összetevője istenivé vált, márpedig három nép isteneinek vére nem is eredményezhetett mást, mint a legistenibb anyagot -- Zeua testét előbb csak aranypor futotta be, majd lassan egészben arannyá lett.

Továbbra is csendes, elgondolkodó maradt, ám szavát ha vették, megfontolt bölcsesség volt abban. Nem volt heves természet, mint apja, de megvolt benne a germán szilajság ereje. Halk szava nem vetett fölösleges hullámokat, de ostorként ütött, ha kellett. Ahogy a folyton civódó pogány istenek lassan elfogyasztották egymást, úgy lett ő a csendes irányító. Pedig nem akarta ő ezt, csak nem bírta a sok fölösleges hülyeséget és belőle fakadó szenvedést, mit a többiek szenvedélye folyton felkorbácsolt.

A Római birodalom felbomlására teljes anarchiába fulladt volna az emberi világ is, ahogy a meggyengült római istenekre rátörte volna az ajtót az északiak sokfejű hordája, ha nincs a szálakat kezében tartó, csendes, de mindenkivel szót értő leány, ki egyfajta békítő, szigorú Anyaként irányítgatta -- szép szóval, ha kellett szapulva, de szeretettel -- a sok szenvedélyes faragatlan őserőt.

***

Székhelyét ekkorra a sokféle nép lakta földek közepe tájára helyezte. Olyan hely kellett, ahol a cívódó istenek őt könnyen elérik bajaikkal, vagy ha köztük igazságot kell tenni. Logikusan adta magát az egyetlen hely, hol nagy hegyek karéja közt védett medencében Kelet-Nyugat, Észak-Dél közt félúton a Nagy Folyón átívelő egyetlen természetes átjáróként a Lánchíd [2] magasodott, s a Cicó [3] nyájas bölcsessége adott békítő őserőt.

***

A Kereszt elterjedésével a pogány istenek ereje megroppant, szerepük megváltozott. A nagypolitikát már nem ők csinálják, ám helyi szinten kisebb bajkeverésekben még ott vannak, lakossági ügyekben, egyéni és kisközösségi megkeresésre pedig a keresztény szentekhez hasonló ügyképviseleti és -kijárási jogot is kaptak.

Zeuát továbbra is egyfajta anyai jellegű irányítójuknak, igazságtevőjüknek és szószólójuknak tartják, és sokak szerint informális érdekképviseleti ereje nagy, mert havonta egyszer az Úristennel kávézik, ki "emberi kapcsolatok, családjog" témakörben felmerült kérdésekben gyakorta kikéri véleményét -- igaz-e? -- ki tudja.

Abban azonban a többség egyetért, hogy anyai őserejének kisugárzása erre mifelénk erősen érezhető, és szerepe van abban, hogy az új hit inkább partiarchális keretei között az itt lakó nép mégis a kevés női főszereplő közül választott magának oltalmazót.

***

S hogy miért pont most jelent meg nekünk?

Nos, bizton nem tudhatjuk, de azt mondják, bár lakhelye évszázadok óta ugyanitt van, előtűnni csak akkor szokott, ha olyasféle furcsa dolgok történnek a világban, mik valamiért felbosszantják, s ami még az ő nyugodt lelkét is olyan szenvedéllyel tölti el, mi kiemeli őt hűvös, csendes láthatatlanságából.

S persze minden kor embere csóválta fejét, hogy bizony furcsa dolgok történnek a világban, minek így már biztosan hamarosan vége lesz, ám épp' ezért érdemes felfigyelni egy független indikátorra. Többek szerint ritka előtűnését maga is egyfajta nonverbális intésnek szánja -- aki járt arra mostanság, érzi magán méretében s furcsa nézésében is kicsit félelmetes, kicsit anyailag feddő jelenlétét, mely nem mond semmit, mégis megszeppenve, tanácstalanul tudunk csak állni ott előtte. Mint a pillanat, mikor gyermekként eltörtük a ritka, ma már beszerezhetetlen porcelántálat, amit még szegény jó Kálmán bácsi hozott teljes készletben Lombardiából, s a csörömpölésre az anyai szem a szobába lépett...

 

+++

Megfogadjuk-e intését, mi dolgunk. De ne feledjük, sokak szerint Zeua havonta egyszer az Úristennel kávézik.

 

 20171115_131029.jpg

Zeua, monumentálisan, aranyló fényében

 

 Közelről látszanak igazán nyomasztó méretei

 

 20171113_075605.jpg

Ha nem süti Nap, komor színében még jobban megérezzük csendesen félelmetes erejét.

 

Irodalomjegyzék:

[1] Der Butt. Grass, G., Luchterhand, Darmstadt/Neuwied 1977, ISBN 3-472-86069-3.

magyar fordításban A Hal, Grass, G. (link pl.)

[2] A Lánchíd, B., 2014

[3] A Cicó, B., 2015

 

 

 

 

Címkék: kávé oreo Zeusz Grass Úristen Aua Zeua

A bejegyzés trackback címe:

https://bndymesel.blog.hu/api/trackback/id/tr9313229355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2017.11.17. 23:17:50

Nagyon jó. :-)

Egy kicsit hasonló mesét én is írtam, csak pont ellenkező irányú utazással, abban egy északi isten utazik délre...
noreg.blog.hu/2013/02/07/thor_szabadsagon

Benderik 2017.11.21. 00:11:50

@α Ursae Minoris: Köszönöm, elolvastam, jól mutatja az ősi felismerést, hogy az alfa-nő úgyis az isteneké. (A bölcs halandó meg a legjobb, amit tehet, hogy közel helyezkedik a lepattanóhoz, mert az istenekben bízhat, hogy ami onnan jön, az mint a a jó vidékről származó angol bálásruha, újkorában kényes ízléssel választották, és nem azért cserélték le, mert elkopott, hanem mert lett újabb).
süti beállítások módosítása