A gesztenyesün fesztiválon fogant.

Sokan vannak ezzel így, tudjuk mind, fesztiválon foganni nem nehéz. Ám állat növénnyel őelőtte sosem tudott megfoganni. Pedig a Genetika alkímiája -- sötét ága, melyet mindenki tagad -- régóta próbálkozott ilyen keresztezéssel, mert az élettelenből élő előszobájának tekintették, ám hiába tervezték meg gondosan a DNS-láncokat, folyton hiányzott a kicsi plusz, a csipet só, a titkos fűszer -- Az Élet Mágiája.

A Zene kellett hozzá. A Zene vad lüktetése, ami zsigerileg hat az élő szervezetre, felkorbácsolva benne a legmélyebb életösztönöket, folyamatos hormonbefecskendezést biztosítva, és képessé téve a sejteket a Nagy Közös Tudattal való kapcsolatra, ami maga az Életerő.

E csodától átitatva, a színpad előtti őrjöngő elején, az első deszkák alatt lobbant a szikra a sünben, látta meg a gesztenyét s benne Élete Rendelését.

További sorsukról nem tudunk, de ott, a dallamos metál lüktetésében először egyesült egy állati és egy növényi eredetű DNS-lánc, mert abban a felfokozott állapotban a gesztenye és a sün limbikus rendszere a zene üteméből fakadó közös hullámhosszon kezdett működni, és egyformára hangolt DNS-ük egymáshoz tudott kapcsolódni.

Akkor ott érthetően kevesen fogták fel a Pillanat Nagyszerűségét -- már ami a tudományosat illeti, mert egyszerűbb szempontokból sokan átérezték, a sün és a gesztenye pedig közös dalra talált, melyen azóta is elméláznak, ha valahonnan kiszűrődni hallják. Így különösebb médiafigyelem nélkül látta meg a napvilágot rákövetkező gesztenyeéréskor a gesztenyesün.

+++

Ahogy az Élet kialakulásához is az életfeltételek és történések csodálatos együttállása kellett, ugyanolyan elképesztő véletlen, hogy pont egy sün és egy gesztenye találtak egymásra: míg ugyanis pl. az ember és a sertés DNS-e rendkívül közel áll egymáshoz, s a genetikus alkímia sokáig ezt gondolta a lehetséges útnak, a sün és a gesztenye genetikai kódja éppen hogy teljesen eltérő elemeket hordoz, ám pont olyanokat, melyek egymást éppen kiegészítik -- az emberi agyat (!) leíró mintává!

A gesztenyesün így emberi intelligenciával született -- amit tudatra ébredése után sokáig sorscsapásként élt meg...

A világ működését ugyanis hamar kitanulta, ám emberi jogokat nem kapott hozzá. Szerezhetett magának élelmet, rovarokat, gyümölcsöt az avarban, de felhalmoznia, télire gyűjtenie pl. nem volt érdemes, mert a törvény előtt nem volt jogképes, se természetes se jogi személy, így törvény által védett tulajdona sem lehetett.

Egyik napról a másikra kellett a természet vad törvényei szerint élnie, a vadonban megküzdeni a betevőért vagy az emberektől lopnia, mert ha pénzt szerez, és a piacra megy vele, nemhogy a pénzét veszik el, még őt magát is ketrecbe zárják mutogatni. 

 És hát honnan is szerezne pénzt, hisz' munkát is hiába vállal, ha munkaadóját semmi sem kötelezi a kifizetésére -- bejelentett munkát pedig a legnagyobb jóindulattal se tudnának adni. Aki próbált már TB-kártyát intézni gesztenyesünnek, tudja, miről beszélek.

Pedig kitűnő szaglása révén tökéletes sommelier lehetett volna, hisz' egy sün érzékeivel tökéletesen meg tudta különböztetni a finoman meghúzódó szilvás jellegeket a zölddióra emlékeztető savas beütésektől, a gesztenyét hordozó magas tanninoknak pedig -- gesztenye génjei révén -- harminckétféle illatát tudta megkülönböztetni.

Ugyanezen okból a szivaroknak is kiváló ismerője volt, képünkön is szivarral szájában látható.

A gesztenyesün kubai szivarral szájában elgondolkodva sétál a pesti utcákon. A szivarfüst elvezetéséhez felfele meghajlított szivar alacsony termete miatt szükséges, mert a város szennyezései miatt a talaj menti alsó 2-3 cm széndioxidtartalma a "normál" magasságban mérhető érték öt-tízszerese, így a gesztenyesünnek szivarfüst nélkül is meg kell küzdeni az oxigénért.

Ráébredt, hogy ahogy a századelőn a nők vagy a Polgárháború után a feketék, neki is meg kell vívnia harcát, hogy életét védje a törvény, hogy tulajdona lehessen, munkát vállalhasson, felhalmozott javait utódaira örökíthesse.

Kis mérete miatt és mert inkább az intellektus mint a nyers erő "embere" -- ha mondhatunk ilyet --, ő e harc csendes, jogi változatát választotta.

Nem láncolta magát kerítéshez, nem mondott gyújtó hangú beszédeket, csak pengeéles érvelést és intellektusát bizonyító látleleteket tartalmazó beadványokkal élt a különböző hivatalokhoz és nemzetközi szervezetekhez.

Megtudta, hogy az állatok emancipációjának nem egyedüli harcosa, intelligensebb kutyák és lovak értek már el kisebb eredményeket, főként keresetük ill. gazdájuk által reájuk hagyott lakhelyük, egyéb örökségük tulajdonlása tekintetében.

Hosszú, rögös út volt az övék, ám csendes, így mindmáig alig hallhattunk róla, hogy a Római Egyezmény 2002-ben kelt XVII. kiegészítése megnyitotta az utat az állatok emancipációja felé. Az Emberi és Állati Jogok Európai Egyezménye immáron kimondja, hogy intelligenciájukat bizonyítani képes állatokat megilletik mindazon jogok és védelmek, melyek bármely embert, fajra, nemre, vallásra, bőr- és szőrszínre való tekintet nélkül. Az Egyezmény kényes és mindmáig vitatott pontja az "intelligenciájukat bizonyítani képes" kitétel,melybe kapaszkodva máig sok adminisztratív akadály gördül az egyelőre kisszámú intelligens állat elé.

Nagy kérdés jelenleg az állatok választójoga is,mert bár az Egyezmény szerint a nemzeti törvényeknek biztosítaniuk kell, hogy az emancipált állat választhasson és választható legyen, a 18. életév betöltésének hagyományos értelmezése állatoknál szinte lehetetlenné teszi e kor betöltését, így gyakorlati alkalmazásához szükségesnek tartják egy fajonkénti átszámítótáblázat bevezetését, mely szerint pl. kutyánál minden év hét emberi évnek felel meg. A modern kutatások azonban ezt erősen leegyszerűsítőnek tartják,így nem csupán az átszámítás tényét kéne elfogadtatni, de a pontos számítás módját is. E téren tehát van még mit tennünk.

+++

Ez azonban a gesztenyesünt szerencsére nem érdekli: ő örül, hogy végre elismert tulajdonosa lehet svábhegyi kis beépítetlen kertjének, ahonnan egy gesztenyefa árnyékában üldögélve gyönyörködhet az alatta elterülő városban, melynek utcáit róva időnként találkozhatunk is vele. Ám ritkán, mert méreténél fogva érthetően kerüli a forgalmasabb órákat, hisz' -- jogok ide vagy oda -- az autók könnyen átgázolnak rajta, ha ő maga nem figyel eléggé.

Hogy mekkora nagy csoda is a gesztenyesün: összehasonlításul a genetikus alkímia által létrehozott s máig körülcsodált s megénekelt pókember valódi arca. Látható, hogy a filmekből intellektuálisan erősen idealizált arcát ismerhetjük.

.

.

.

.