Hogy kicsoda Lea? Hogy nem ismertek?

Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat.

S hát bátyám vigyázott is rám, ami egy bátynak a dolga is.

Megóvott nevemnek közszájra kerülésétől, a krónikák tollától. Tudta, magával ránthat a bajba, mibe belekeveredik majd.

Nevemet így nem ismered, csak tetteim hatását, melyekkel azonban mindig a háttérben maradtam.

Anyámtól örököltem e háttérben maradást, ki amúgy bátor volt, és tűz égett benne, mint bennem is.

Tűzben is születtem, forró nyári napon, mely tűzben kis híján elégett jó anyám, ám felemelt fejjel nem szüttyögött, nem az a fajta volt.

Bátyám kétéves volt akkor, végtelenszer annyi mint én, persze hogy istenként néztem rá. Hisz' mindent tudott e világról, fel tudott mászni dolgokra, melyeket én még csak foltoknak láttam, öt hangjegyen énekelt, és fejből tudta mindhárom mesét a világon.

Ezredévek folytak el azóta, s én is folyton mesélek, a ti fejetekbe zümmögöm, amikor alszotok.  Ő bízott meg vele, nagytesóm, azt mondta, terveihez szüksége van az álmaitokra. Már hogy legyenek bennetek.

Amit amúgy ti meséltek magatoknak, én csak elkezdem. S olykor igazítok irányukon, ha nagyon elkódorognának.

De ezt ritkán -- az elkódorgott álmok a legjobbak.

Nevem jelentése lexikonjaitok szerint "vadtehén, antilop.", a szavannákon szilajul patázó vándor. Ám -- a krónikákból kimaradván -- alig ismeri s adja bárki is gyermekének e nevet. Így én olykor egy-egy velem rokon lélek leány fülébe zavaros-szép álmokat mesélve gondolati csermelyét affelé terelem, hogy -- ő se értse miért, de -- gyermekének nevemet adja.

S az ilyen gyermek szerencsés lészen és bátor és szilaj, és csodaszép meséket tud majd, mik hasznára válnak, mert úgy tudja majd elsusogni őket.

Ez az én kis saját kilengésem.

Bátyám örök életét furfanggal rám hagyta, hogy álmaitok legyenek, hagyjátok hát, hogy súghassak nektek.

Ja, és egyetek sok répát! Egészséges.

(kép forrása)