Őszi mese

 2016.11.08. 06:53

 Annak, aki szereti a történelmet alulnézetből. Neki.

 

 

 

-- Mikor megyünk már? -- pörölt a 28 éves szemfelszedő.
-- Mert megy itt bármi is? -- vonta fel szemöldökét egy 42 éves háztartásbeli.
-- Talán ennek is áramjeggyel kéne elindulni, mint nekem reggel a kenyérjegyre kent vajjeggyel -- csilingelt fel kacagása egy 20 éves segédmunkásnak.
-- Jól van na, indulunk mindjárt, csak épp' volt paradicsom a piacon -- fújtatott a negyvenes évei derekán járó gépész.
-- Én otthon a padlórepedésben nevelgetek egy tővel -- biccentett a 21 éves kábelszerelő -- véletlenül esett oda egy mag, de nagyon szépet terem. A legszebbet felküldöm mindig a Mátyásnak, így a többivel békén hagynak.
-- Maguknál legalább padló van -- tódította a 21 éves géplakatos -- mi a télen el kellett tüzeljük, a szénjegy volt alá a gyújtós.
-- Na, ezért nem teszünk mi már szöget a bútorokba se -- legyintett a 28 éves asztalos -- csak belenyúlna, aki a végén a kályhát hamuzza.
-- Kant azt mondja -- emelte fel ujját a harmadik ülésen eddig csendesen figyelő 41 éves segédmunkás -- hogy az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek!
-- Mit akar ezzel mondani? -- kapta fel fejét gyanakodva a 24 éves katona, aki inkább az egyenes beszédet szerette.
-- Nyugalom -- intette le a 43 éves lakatos -- csak annyit, hogy nem a megismerés igazodik a tárgyakhoz (ahogyan addig feltételeztük), hanem a tárgyak a megismeréshez.
-- Ugye? -- csillant fel a szeme a 15 éves tanulónak -- én is mindig ezt mondom, de ezek az itteni tanárok -- legyintett megvetően -- még most is úgy feltételezik, és görcsösen aszerint osztályoznak, hogy a megismerésem igazodik-e a tárgyhoz.
-- Hát akkor gyere ki, öcsém, a gyűlésre, oszt' mondd meg annak a Mátyásnak -- hümmögött az 55 éves állatgondozó -- én is oda megyek, mert bizony beszédem van vele.
-- Tőlünk én megyek -- szólt közbe a szép 28-as gondozónő -- az uramnak túl nagy a szája, még belekeveredne ott valamibe. Az első is ilyen volt, sose tudják mikor kell csendben maradni. Viszem a két gyereket is, látják, biztosabb azok is, ha velem vannak. Majd ott a gyűlésen kiszellőznek, meg ott legalább van perec, azzal a vacsora is megvan. Van beszédem nekem is azzal a Mátyással, látják, két ilyen szép gyerek, szépek is, okosak is, oszt üres hassal mégis hogyan tanuljanak?
-- Az én apám mindig azt mondta -- tűnődött el a 37 éves boltvezető -- cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen.
-- Fura egy apja lehetett -- biggyesztette ajkát a 46 éves gk.vezető -- az enyém csak hogy felpofoz, ha nem úgy cselekszem, ahogy mondja.
-- Az enyém csak felpofoz -- ásított a 16 éves tanuló -- ezért is jöttünk el anyával. Itt biztonságban vagyunk.
-- Az enyém egyszer mondott egy viccet, amit én aztán másnap az iskolában, s aznap éjjel fontos ügyben el kellett utaznia, hogy "rendbe tegye a dolgot" -- mondta elgondolkodva a 19 éves segédmunkás -- azóta várom, hogy egyszer majd hazajön és felpofoz.

Ezen csendben eltűnödtek egy darabig...

-- Nos hát -- törte meg a csendet a 28 éves időelemző, aki bár nem a legidősebb, de a legtöbbet látott volt köztük, és tudott talányosan beszélni -- úgy látom, mindnyájunknak el kell mennünk Ózhoz elpanaszolni bajainkat, mert birodalmában már csak ez segíthet rajtunk. Azt nem állítom -- vakarta meg fejét --, hogy épségben vissza is jövünk onnan, de úgy látom, épek már most sem vagyunk. Sokan gyűltek most  palotája elé hasonló bajokkal. De vigyázzatok -- emelte fel ujját -- aki egyszer panasszal elibé járult, ugyanúgy már biztosan nem térhet vissza!

-- Menjünk hát -- fújtak egy nagyot -- ott a helyünk. Aztán csak valahogyan lesz.

A zöld hévkocsit bearanyozta az október végi lenyugvó Nap fénye, ahogy Budafokról lassan a belváros felé döcögött.

+++

És végül tényleg valahogyan lett.

 

20161029_121105_90p.jpg

 a kép csak illusztráció a budafoki temetőből -- béke velük

 

Kitalált történet, valóságos alakokkal való bárminemű egyezés a majdnem véletlen műve. Megírása közben egyetlen élő állat sem sérült meg. (Bár egyikük egy kicsit később kapott enni.)


A szövegben elsőre (és másodikra) értelmetlennek tűnő mondatok forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Immanuel_Kant

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bndymesel.blog.hu/api/trackback/id/tr6211933847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása