Aszfaltmaci az egyre zsugorodó erdők gyermeke.

A természetes élettér szűkülésével a grizzlymedve kárára kapott egy esélyt az evolúciótól.

Egy kertváros némi fűvel és bozóttal már elegendő számára az életben maradáshoz. Beéri kevéske maggal és bogyóval, s bárhol bármilyen testhelyzetben elalszik -- anyagának köszönhetőn akár egy autó is átmehet rajta, legfönebb ha annak rugója bánja.

Sokat alszik, így kevés táplálékkal beéri. Aludni márpedig olyan elemi erővel alszik, hogy nem csak magát alussza ki, hanem a környezetében levőket is, ha azok a stressz meg a városi életmód miatt magukat nem tudnák. Ez másik titka, hogy egyáltalán nem gondol a jövővel, így lehet álma végtelenül békés és felhőtlen. Városon verhetetlen evolúciós előny!

Széncica nevét -- mintha szénnel rajzolták volna -- onnan kaphatta.

Legvalószínűbb eredeteként persze egy vonattal találkozott macska meg nem született gyermeke lehet, hisz' tudjuk, a vasúti hangfogó falak abszorbeálják -- magukba szívják -- a körülöttük elhangzó szavakat s gondolatokat.

Rossz álmok gyötörnék ezért -- ha nem lenne aszfaltmaci, ki mellett mindig-mindigvést édeset alszik.

Cserébe lepisszeg macinak, ha új bogyót lát a magasból bozótok ágain, vagy ha szalámis szendvicset, málnás túrókrémet dobtak ki valamelyik vonatnak ablakán.

-- Kertvárosi szimbiózis -- mondogatja büszkén, ahogy egy ablakon kifútt romantikus füzet szél lapozgatta lapjain olvasta nemrég, s szerelmesen nézegeti négyévszakos álmát alvó rendíthetetlen mackóját onnan a magasból.