.
Együtt iszogatott egyszer azokban a régsemvolt időkben a Tihanyi apátság, a Balaton és a légy.
-- Gyermekeym – zengte mély baritonján a Tihanyi apátság – mindennek a világon van valami magasabb értelme. Azt akarom bizony mondani néktek ezzel, hogy oka s rendelése van annak, hogy mi itt most együtt vagyunk. Egy terv részeként ülünk itt, miről azonban gyarló eszünk felfogni képtelen, mi lehet, amiben mi így együtt bármit is csinálni tudnánk. Te, széles Balaton, én magas apátság, és ez a – itt megrántotta picit jobb oldalhajóját – légy.
-- Bizony – csillámlott a Balaton --, magam sem értem, mit tudnánk mi hárman egymással bármi közöset kezdeni, különösen olyat, amit mi ketten ne tudnánk megtenni egy ilyen – itt megloccsantott egy szánakozó kis napfényt hullámának taraján – légy nélkül.
-- Bizony mondom néktek – húzott elő bal szárnya alól egy alapító okiratot a légy --, fösvények vagytok. Hallgassátok hát:
„Tihanyi apátság, te mától a Balaton mellett légy feheruuaru rea meneh hodu utu rea!„
-- Jól beszél -- emelkedett fel csendben a sarokasztal mellől az addig érdektelen vén koldusnak látszó feheruuaru rea meneh hodu utu rea, a jobbján-balján ülő te és mától pedig csendben bólogattak.
-- Ó, nahát, hát jó – vörösödött el az apátság tarkója, és attól fogva ott lett. A Balaton mellett.
+++
Bizony szép történet mindez az elbizakodottságról meg ki tudja még miről. Elbizakodottság lenne azt hinnem, hogy tudom.
.
.
/kép forrása: https://www.tihanyiapatsag.hu/.../tihany_apatsag_banner2.jpg /
