Ama bizonyos Robbanás előtti második tízamínuszvalahanyadikon  millimásodpercben keletkezett az a gyűrődés, melyben a bal lábával belébotló Energia a Robbanást okozta, s mely gyűrődésre az eztán ráfeszülő Tér - mint biciklivázra hulló lepel - maga is zegzugosan gyűrött lett, odúnak-búvóhelynek alkalmas redőket hozva létre. S ahol viszont az Idő kisimult, kozmikus viharok nem juthattak belé, kiválóan szélvédett terepet adva az Élet szép nyugalmas kialakulásának.E szélcsendes kis fenyőligetben szinte percre pontosan egy hétig nem telik az idő, a tér zegzugaiban medvék és mókusok rejtőznek.

A redő szélén lassan kiváltak a periódusos rendszer elemei, protonszám szerint szigorú tornasorba rendezve, mert akkor még volt Rend, ahol a gyermekek tisztelettudó áhítattal itták tanáraik szavát, s a körbe gyűlő anyagok táncából megszületettek a csillagok s maga a Föld.

Hogy ez volt a sorrend, mi sem bizonyítja ékesebben, hogy e fenyőliget nem valahol van a Földön, hanem az egészet szövi át, azaz emez született amazban s nem ezez amaz emezben. (Vagy fordítva, most belezavarodtam picit.)

Baljára telepedett aztán a karácsony, jobbjára a szilveszter, a köztük szunnyadó szinte percre pontosan egy hétben egyáltalán nem telik az idő, csak annyi történik, amennyihez kedvünk van, olyan ütemben, ahogyan kedvünk van, s a legfenyegetőbb veszedelem, hogy a zsombékosban kószáló medvék és mókusok a háta mögé lopózva időnként pofátlanul beleolvasnak az ember fiának könyvébe vagy beleisznak italába, amit pedig ő kapott karácsonyra még ott az elején a bejáratnál.

 Ez hát mit elárulni akartam Néktek, s mit elárulni akartam Néktek, az ez.