Jó Károly király jó hete úton volt, de marta, marcangolta veszett szenvedély, s csak ment, ment, hajtotta lovát, az utat nézte, s ment, csak ment...
Nem pihent meg fogadóban, nem vonzotta kiszűrődő pohárzaj, se kéményből melegen bodorodó pecsenyefüst.
Tépte-marta szívét a Sztambulban egy hete…