Ha egy lány azt mondja édesanyjának, hogy messzire utazik, édesanyja gyakran azt mondja neki, ne utazz messzire lányom, sok baj érhet ott abban a messzeségben, meg hát nem jó neked itt?

Kinga szerencsés lány volt, nem szembesült ezzel. Mert hát maga királyi atyja adta kezét a széplelkű szemérmes Boleszláv fejedelemnek -- megpecsételendő a magyar és lengyel nép egymás iránti szerelemre lobbanását, így királyi anyja sem emelhetett kifogást leányának útra történő kerekedése ellen.

Köztudott, hogy a szép és szintén szemérmes Kinga indulás előtt jegygyűrűjét a hozományul kapott sóbányába dobta, ekképpen kifejezve, hogy úgy szereti királyi apját, mint a sót, sőt! És hogy aztán e gyűrű a sót a föld mélyén át Krakkó mellé vándoroltatta, ahol a frissen alapított sóbányászok megtalálták, s e sószerződés óta különösen nagy a szerelem a két nép fiai s lányai között.

Hanem.

Azt kevesen tudják, hogy Kinga hozományul nem csupán sóbányát kapott, hanem egy kiskereskedelmi láncot is. Komoly dolog volt ez akkoriban, meg is haladta korát, nem is hívták még kiskereskedelmi láncnak, csak szatócsboltoknak. Szatócsboltok voltak is ezek, de minden nagyobb városban egyformán meglévőn, és az akkor fontos kellékeket árulták: kenyér, só, varjú- és bivalyháj, az tatár ellen való áfium, kenőcsök, tégelyek, malaszt, mirha, nyílvessző, kard, lópatkó, pallós, páncél és pokróc.

És azt is kevesen tudják, hogy volt Kingának egy kedves kis katicabogara, aki a tatár elől szállt el, miután a tatárok sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették, kemencébe tették, onnan is kivették, s eztán került végül a széplelkű szemérmes leány védelme alá.

Ez a katicabogár hűséges barátjává lett, s mikor Kinga a széplelkű szemérmes Boleszlávhoz indult, miután gyűrűjét a sóbányába hajítá, a katicát meg -- fülébe súgván valamit -- a kiskereskedelmi láncba dobta.

S hát, ahogy a só, úgy a kiskereskedelmi lánc is Krakkóba vándorolt.

A lengyel nép megörült ennek, mert nekik addig nem volt kiskereskedelmi láncuk, s a magyar se bánta, mert a kiskereskedelmi lánc olyan, hogy nem tűnik el attól itt, hogy felüti a fejét ott, így jut is, marad is, mint a kecske meg a káposzta, no meg a dudva.

A lengyel nép a kapott ajándékot hálából katicabogárnak (biedronka) nevezte el, s ő ezt meg is hálálta, mert ajándéka az évszázadok minden viharát s dúlását túlélte, s ma is megtalálható a főbb kereskedelmi gócpontokban, hol kenyérre, sóra, varjú- és bivalymargarinra, az europunió ellen való áfiumra, gyógykozmetikumra, tégelyre, malasztra, mirhára, grillnyársra, késkészletre, kutyatápra, pólóra, vaslábosra és ágyneműszettre szükség lehet.

+++

Mert a férfiember harcot visz, míg a leányember mézes szóval, ügyesen adagolt ajándékkal, elsimítja a népek közti rögöket. Ünnep közeledvén, gondoljunk hát hálatelt szívvel honleányainkra, kik a nagyvilágban szimatolván jóhírünket viszik, és mormoljunk el értük egy fohászt, hogy utukon szerencse kísérje őket!

,

,

,

,