Cortado kapitány a kolumbiai irreguláris erők tisztjeként érkezett egységével a hegyek között megbúvó kis falucskába.
Éjfekete arabica mén prüszkölt alatta, csillogott szeme, rezegett bajsza, és úgy áradt belőle a tűz, hogy az álmos kis falu egészét mind felélénkítette, s a falubeli lányoknak valahogyan mind az utcán támadt dolguk nagy hirtelen.
-- Láttatok-e errefelé robusta katonákat ólálkodni? -- kérdezte, miközben megpedrette bajszát a legbővebb leány felé, kit bősége után a szép Leche néven ismertek.
-- Eltakarodtak azok rég! -- mondta egy alamuszi képű.
Megrezgette bal szemöldökét a kapitány, mire egysége mind előkapta puskáját, és felhúzta kakasát.
-- Ne higgyen neki! -- kiáltotta a bajsszal megcélzott leány -- magukra várnak megbújva a pincékben-pajtákban!
Meg is elevenedett hirtelen az összes pince és pajta: ugráltak ki az ajtókon-ablakokon a szürkeruhás robusta martalócok. De elkéstek: a néhány pillanattal korábban felszegezett fegyverek előbb dördültek nekik, mint az általuk emelni készültek Cortado katonáinak.
-- Hej, te alamuszi képű, láttam én az alamuszi képeden, hogy a vesztünket kívánod -- kiáltotta, és átkot bocsátott reá, hogy utódai örök időkre mind kishivatali könyvelőként tengessék éltüket, így bűnhődvén elfajzott ősük vétkéért.
-- Te viszont, te leány, neked helyén a szíved -- és úgy megnézte magának azt a szívet meg a helyét, hogy azok beléborzongtak.
-- Nem lesz neked ebből bajod? Most elvívtuk a falut, de sok az ólálkodó robusta horda, ha visszajönnek bosszút állhatnak. És könyörtelenek ám azok, tudod!
-- Ó, ne féltsen engem az úr, kurvalevelem van, azzal nem bánthatnak!
Ebben igaza volt, háborúban a nő és a cigaretta keményvalutának számít, a gáláns Dél-Amerikában azok a sok háborút viselt népek ismerték jól mindkettő értékét. így a mindenki által használható nőket közfeladatot ellátó személynek tekintették, akiknek háborúban egyfajta diplomataútlevéllel felérő mentességet adó passzust adtak, és testük műveleti szempontból semleges területnek számított.
***
Aznap éjjel a tüzes kapitány semleges területet művelt, s kettejük között pókfonál szövődött: hajszálvékony, ám elszakíthatatlan. Onnan kezdve Cortado minden csatájából küldött képeslapot, leírva a legérdekesebb részeket, Leche pedig megírta a falujukat átszelő csapatok tisztjeinek furcsa műveleti szokásait. Amiből pedig neki szépsége okán a krém jutott, így Cortado bepillantást nyerhetett a legnagyobb tábornokok párosodási szokásaiba is.
***
Hanem a végzet őket is elérte: a megátkozott alamuszi képű bedolgozta magát Cortado csapatainak főkönyvelőjévé, meghamisította és félrekontírozta a Cortado-tól beérkező költségszámlákat. A kapitány papíron nagyértékű műszaki berendezéseket adott-vett az Andok falvainak népétől a hadsereg kárára, s mikor a főkönyvelő ezeket a tábornokok elé tárta, azoknak még kapóra is jött mindez a hiányzó pénzekkel való elszámolásra. Emellett fülükbe is jutott Cortado jólértesültsége, így Cortado-t az ellenség kezére játszották, mégpedig épp' abban a faluban, melyben Leche is szolgált. A robusta katonák az éj leple alatt ütöttek rajtuk, s a rettegett Cortado-t az íratlan diplomáciai szabályoknak fittyet hányva semleges területen szegezte ágyhoz egy tucatnyi gyáva robusta pika*.
Mellékhatásként szegény Lechét is ugyanazon ágyhoz szegezték ugyanazon robusta pikák, mert Cortado az ő Andokszerte megénekelt teltségén álmodott édeset.
Az öldöklő arabica-robusta háború kegyetlen szokásai szerint az elfogott ellent vaslapon pirították, majd elevenen megfőzték. Velük azonban ezt már csak élettelen testükben tehették meg: Cortado-t Lechével a falu főterén egy közös nagy ibrikben.
+++
Édes-bús történetük azóta is él a konok hegyvidéki nép ajkán, pedig a vadkender tövek az arabica s robusta csapatok irmagját is régesrég kiűzték a vad hegyi lejtőkről.
Cortado con Leche, azaz Cortado Lechével, a lefőzés után. Szikrázón csillan a hegyvidéki Nap a főzőkanál ezüstjén , s a legenda szerint e kanál összegyűjtve tükrözi a kivégzéskor jelen lévő összes áruló arcát.
*pika: lándzsaféle
