A csendes hóesés, mint a szoftpornó: megmutat valami ritka mélyen szépet, amit máskor nem láthatunk, de finom, pasztellszínű ecsetkezeléssel, nem durva szenvedéllyel, mint modjuk egy sziklás vízesés.

 Ha megfigyeljük, minden évben legalább egyszer egy estére kapunk egy ilyet: még a legmelegebb, leghószegényebbekben is.

 ***

Kevesen tudják, hogy ilyenkor éled fel egyetlen délután-éjszakára a tiszavirág téli megfelelője, a gyapjasfülű hószánka. A délutánt kikeléssel, csendes szemlélődéssel tölti, majd estére megtalálja élete párját, kivel aztán leéli neki végtelennek tetsző életét: a hótakaró fényében úszó éjszakát boldog szánkázással-hógolyózással töltik, s a násztánc során minden gyapjasfülű hószánkalánynak legalább egy hógolyó és hóbanfürösztés kijár, melyet illő rúgkapálással és sikítozással fogad. Miután társát jól visszamegdobálta, ezzel az utódnemzés is megtörtént, mert ilyen az ún. finom, pasztellszínű ecsetkezeléses nemzés: az illetlen keménypornó az emlősök stílusa.

 Kifáradva aztán kéz a kézben boldogan üldögélve nézik a hóesést, s lassan behavazódva boldog jobblétre szenderülnek.

A kismintás kérdőíves felmérések szerint a világ legboldogabb fajai közé tartoznak, életüket hosszúnak s teljesnek érzik.

Utódaik egy puha meleg, tápanyagokban bővelkedő burokban szundikálva várják a következő év nagy hóesését.

 ***

S ha mindez nyálas, hát a nyál az Élet sója, és évente ennyi só javallott, már csak izotóniás célokra is, így a Természet a vitaminokkal együtt juttat nekünk ennyit. Hóban-nyálban orvosság.