Az 521m jelű rókát ritkán láthatjuk. No nem mintha ő tűnne el rejtélyeskedőn, s bukkanna fel itt-ott: ő mindig ugyanott üldögél, csak mi, emberek járunk ritkán arra ő feléje.

Egyebekben azonban tényleg szeret rejtélyeskedni.

Itt van mindjárt a neve: igazi nevét senki nem tudja, csak címbéli rejtjelét. Hogy ezt ő adta magának, vagy megbízói szervezete, nem tudni.

Ahogy azt se, kinek dolgozik: idegen hatalmak ügynöke, netán saját kis honunk elhárításának dolgozik, esetleg ő maga tartja kezében saját szálait? – talán még ő maga se tudja. Mondják, akik e szakmát ismerik, hogy idővel az ember már maga sem igazodik ki a sok álnév, kódjel, hamis papírok és kamu fedőszakmák közepette, ki is ő valójában. Úgy eredetileg. Amikor még otthon a nevén hívták vacsorázni.

Ha felé jársz, mindig rád bíz egy titkot. Egy titkot, amit direkt neked tartogatott aznapra. Ez lehet feladat a következő találkozásig, vagy csupán egy információmorzsa, minek tudatában máshogy alakítod dolgaidat. Így vagy úgy, egy Magasabb Terv darabkájának érzed magad, miután vele találkoztál, s hogy ezt a tervet hajtod épp’ végre.

S hogy honnan tudta, hogy odamész? No igen, ez az egyik ilyen furán kényelmetlen dolog: ha találkozástok után visszagondolsz, valahogy mindig arra jutsz, hogy eredetileg nem is oda indultál, és olyan különös mindig az egész, ami végül úgy alakította, hogy mégis.

Én például szerda reggel nem tudtam még, estére meg el voltam határozva, hogy másnap ott leszek. Aztán másnap reggel a buszpályaudvaron majdnem eltérített, mehetnék másfelé is, vonattal, de nem tudtam, az mikor indulna, a buszról meg hogy nemsokára, így esélyem se maradt a változtatásra. Így végül csak nála kötöttem ki.

És persze egyedül fogadott, lélek se járt arra más, és persze mondott is titkot.

Hogy mit, azt sajnos nem mondhatom el, megígértem neki. Ami szintén fura, mert ő sose kéri, hogy ígérd, esküdj, aztán tépd szét, nyeld le majd égesd el, meg ilyen felhajtások. Valahogy te magad érzed akkora súlyú titoknak, amit rád bíz, hogy ott nyomban megígéred. Ő meg csak félrebillentett fejjel mosolyog.

Amúgy tényleg mosolygós, és vélhetőleg jó is indulatú, tényleg, mert sosem érzel kesernyés ízt utólag, amiért megtetted, amire a titok vezérelt. Inkább valamiféle jóleső izgalmat, hogy valami Fontos Dolog része voltál, bár hogy mi az, sosem áll össze. De kétség sem fér hozzá, hogy hasznos.

***

Ahol ő él, amúgy belátni az Egész Világot. Na jó, nem az egészet, de egy fontos részét, ahol van minden hozzávaló: városok, föld, folyó, legelni jó, hegy-völgy, sziget, erdők, falvak, cementmű. S ezekből áll a Világ többi része is, így az már könnyen hozzáilleszthető. Szóval lehet, hogy ő maga lát mindent s tartja kézben a Tervet. S bár ő maga róka, el sem képzelhető, hogy a Tervben például nyulaknak bántódása esne. Ő valahogy felül áll ilyesmin.

Bár ha némi innivalóval megkínálod, nem utasítja vissza, valahol ő is csak ember. Még ha róka is.

Vagy talán csak a szíved jóságát teszteli, mint a rőzsés öreganyák. Hogy aztán mit bízhat rád a számtalan teendőből.

Ha tehát odaértél, itasd meg jó szívvel -- és persze igyál vele te is, hisz' nem kezdheted azzal, hogy megsérted. Majd ülj föl az obeliszkre, ahol él, nézd csendben a világot, s ő fejedbe mondja a titkot.

Tőlem mélyvörös tüzű almabort kapott, s persze lehet, hogy van összefüggés ez, és a feladatomban szereplő mosolygós erdei koponyák, elmosódottan színes bogarak, sárga virágok és mohos tölgy között. (Sokat, mondom, nem mondhatok róla, de tény, hogy aznap lett igazán leveles a május.)

***

Az 521m jelű róka láthatólag nem véletlen róka, a dolgok darabkái ravaszul összeállnak s visznek valahová, hisz’ látod, mi régóta működik a Világ, s vagyunk valahol. Te csak menj fel hozzá, s ő tudja majd, mi dolgod.

S hogy hol van? Hát, csak indulj el két üveg olyannal, amit magad is meginnál, s ha van számodra mondandója, úgyis ott találod magad. Ha meg nem – hát azért vittél olyat, amit magad is meginnál.