A nők időnként rá tudnak kapcsolódni arra  a térre, ami amolyan tengerként minannyiunkat körülvesz, lábunkat nyaldosva hullámzik, s időnként a partra kicsapva agyunkba-lelkünkbe hatol.

A Tudomány által kimérhetetlen és eretneknek tartott tenger ez, az ezotérikus tanok kollektív tudatként dicsőítik.

S amikor egy nő egy konkrét férfit akar, vele gyermeket nemzene, megfogant gyermeket vár vagy szül, automatikusan rákapcsolódik e furcsa térre, és ilyenkor szemében végtelen bölcsesség csillog. Olyan tudás vezeti ilyenkor lépteit, melyről mi, férfiak semmit se sejtünk. És ők is csak tudattalan használják, egyszerűen rábízzák magukat, de ettől mindent pont úgy tesznek, ahogy azt tenni kell.

***

De kevesen tudják, hogy ezt teszik akkor is, ha épp' elhagyták őket.

Nem sokáig, csak amíg a bárpultot támasztva azt a pont szükséges mennyiségű italt megisszák, s azt a doboz cigarettát félig elszívják, hogy azután mindenből egy épp' annyit hagyjanak pohár és hamutartó alján, amitől emlékük egy darabja örökre ott marad abban a térben.

S e végtelen tenger adja aztán a löketet, amitől másnap reggelre örökre kivégzik magukban az álnok hitszegőt, és hihetetlen erőt merítve újból az életbe vetik magukat.

+++


Mert a férfi romantikus álmodozó, de a nő lépteit élni akaró gyakorlatiasság vezérli.

Ez az ének előttük tiszteleg.