Kevesen ismerik az aquincumi centurio-leletet, pedig szép, érdekes részleteit villantja elénk múltunk ez ősi darabjának. 

Aquincum romjait régóta ismerjük, és e sír sem egész újkeletű, ám a modern kor tudományának fegyvertárával felszerelve a sírban talált személy korának és életének egészen finom részletei rajzolódtak ki az antropológusok szeme előtt. Ráadásul viszonylag ép sisakban találták meg, ami a kor tárgytörténetét is jobban megvilágítja. A sír külön érdekessége volt az aljába épített vízelvezető lefolyó, amiről nem pontosan tudni, szándékosan helyezték-e oda vagy csak a vízvezetékrendszer egy pont oda eső összefolyójáról van szó, ám a víz folyamatos elvezetésével segített szárazon tartani a testet, amii így meglepő épségben maradt s vizsgálható. 

A test a sisak alapján egy centurióé, aki a csontkormeghatározás alapján negyvenöt éves korában halt meg 

Gyermekkorban a csontok még formálódnak, így a gyermekkorban felnőttől kapott pofonok az antropológusok számára később felismerhetőek. A centurio arca súlyos atyai pofonokról árulkodik. 
A tudósok ebből s a későbbi centurioságból arra következtettek, hogy a kor szokásai szerint apja előbb papnak vagy orvosnak szánta, ám a keresztény papokat ekkortájt még üldözték, a latinnal meg nehezen boldogult, így apja végül katonaiskolába adta, ám ő ezzel nem értett egyet, és idő volt, míg beleszokott s elfogadta sorsát.

A centurio i.sz. 127-ben részt vett az Urbis Rana-icsatában (ma Békásmegyer), ahol bal felkarján és mellkasán sebesüléseket szerzett. A sebesülések helyén a csontokon a vízigótoknál akkortájt gyakori Aqua Gotica III. baktériumtörzs egykori maradványai voltak fellelhetők kiszáradt állapotban, innen sikerült beazonosítani az akkortájt ellenük vívott csatát. 
A csata után szokásos kardélre-hányós megerőszakoláskor ismerkedett meg későbbi feleségével, akitől kilenc gyermeke született. 

A tudósok ezt abból állapították meg, hogy 

• A centurio szemgödrének környékén megtalálták a környező dák, vandál, burgund és jazig nők körömágyára jellemző baktériumtörzsek DNS-mintáit, ám vízigót megfelelőjüket nem. Ebből arra következtettek, hogy a centurio általában maga is részt vett az ilyenkor szokásos aprés bataille programon, ahol a megesett nők megpróbálták kikaparni a szemét, így feltehetőleg a vízigót csatában sem hagyta ki, ám ott ilyen sérülés nem érte, csupán egy pofont kapott, amit amúgy a pofacsonton talált vízigót női tenyérbaktérium is igazolni látszik. Mivel a sírban mellette talált tárgyakon kevert római-vízigót DNS-minták voltak uralkodók, így közelebbi családja feltehetőleg egy vízigót nővel való nászból foganhatott. A farokcsonton talált DNS-ek szintén római és vízigót eredetűek, ám homogén láncok, azaz nem római-vízigót frigy gyermekeinek mintái, hanem külön római s külön vízigót személyből származnak. Ez szintén alátámasztja a fenti hipotézist.
• A koponyán s a bordán talált repedések alapján a lány apja eleinte ellenezte a házasságot, ami azonban  a gyűrűsujj benyomódása alapján végül mégis megköttetett.
• A ősz hajszálak helyének hetes tagozódása alapján a nász hét szülésből kilenc gyermeket fogant, melyekből eszerint kettő ikerpár lett. (A hármas- ill. négyesikreket az ókorban még nem ismerték, az később, a háromnyomásos gazdálkodás során vált elterjedté.). A kilenc gyermekre a tudósok a sírban talált nyolc sestertiusból következtettek -- hét gyermek ezt még 1 maradékkal el tudta volna osztani az örökségben, nyolc pedig maradék nélkül.Tíz gyermek mellett azonban egy centurio fizetéséből már nem lehetett akkoriban félretenni, így nem maradt volna az a nyolc sestertius sem, ami akkoriban nagy pénz volt -- három sestertiusért egy kisebb ökröt vagy tyúkot lehetett venni. Így tehát hét szülésből kilenc gyermeke lehetett, melyből kettő ikerpár volt.

Kilenc gyermekkel egy centurio feltehetőleg a tehetősebb aquincumi lakóépületek egyikében lakhatott -- erre utal az is, hogy ánuszának környékén a régészek nem találtak idegen DNS-t tartalmazó székletdarabokat, ami a korabeli kisebb házak közös latrináinak vízelvezető csatornáiból az ülepre felfröccsenő közös csatornavíz okán a szegényebb sírok lakóinak jellemző motívuma. 

Haláláról keveset tudunk, ám mérges arcvonásai alapján feltehetőleg csatában hunyt el, esetleg mérgében megpukkadt -- mindkét halálnem gyakori volt a harcokkal terhes kor katonatisztjei között.

.

.A fej eredeti feltalálási helyén. A kép szélén látható a vízösszefolyó, ami a test szárazságát a sírban biztosította.

.

Vizsgálati célra külön kiemelve a fej a speciális nedvességelszívó szövetű tárgyasztalon. A test vizsgálat közbeni szárazon tartása ma már alapkövetelmény.

.

.