A kiskacsa országában megfogyatkozott a Nap. Na nem teljesen s pláne nem véglegesen, csak úgy 60%-a, amit aztán hamar vissza is szedett.
A kiskacsa országában nagy volt az izgalom, mert a nagy kacsák már előre ki tudták számolni, mikor lesz mindez. Mindenki látni akarta, mert azt mondták, legközelebb d.u. kettőezersokban láthatnak majd ilyet.
A tudós kacsák persze óva is intettek, nehogy bárki hitelesített védőszemüveg nélkül nézzen a Napba, mert a kacsaszem könnyen károsodik.
A kiskacsa tanítónénije lelkes volt, és megígérte a gyerekeknek, hogy kiviszi őket, ne csak száraz tankönyvek rágcsálásából egyék a tudományt, hanem személyesen szimatolják kicsit a világot. A gyerekek lelkes hápogással vették a hírt, s csapkodták el otthon szárnyaikkal. Kacsamamák-kacsapapák szintén megörültek, és védőszemüvegek lelkes felkutatásába fogtak. Többen hátramentek saját baromfiudvaruk végébe, ahol emlékeztek még, hogy valahol a csirkeitató környékén tavaly látták még a tizenhat évvel korábbi fogyatkozás szemüvegeit. A nagy kereslet miatt újat szinte lehetetlen volt szerezni. Bár több helyen kiszögezett feliratok hirdették, hogy a rókalyuk mellet a bozótosban jutányos áron kapható, kiművelt kacsákként tudták, hogy tisztázatlan eredetű forrásból vásárolni dőreség.
A szülői szorgalom azonban hegyeket mozgat, és felkutatták a hegesztőszemüveget, aminek tartalék üvegei a szerszámoskamrában hevertek. Hamar széthápogták a hírt, hogy van védőüveg, s nagy izgalommal készültek a Nagy Napra, amikor majd kimennek a Kacsadémia melletti rétre, ahol tudós kacsák magyarázzák az eseményt, és segítenek értő megtekintésében. Sok más iskola csoportjai is hasonló cipőben jártak.
Utolsó nap azonban egyik kacsapapának fülébe jutott, hogy ha gyermeke hivatalos tanúsítvány nélküli eszközökbe néz, könnyen belevakulhat, mint a tüzes hevű Donaldffy, az egykori költő, ki eszköz nélkül nézett be egy hasonlóba egykoron s megvakult. Számonkérő hangú levelet írt az iskolának, mégis hogy képzeli, hogy egy tanár egy osztálynyi gyermekkel csak úgy felelőtlenül kimegy a Napra, s vajon hogyan biztosítja az az egyetlen szem tanítónéni, hogy a sok gyerek egyike sem égeti majd ki szemét az intés ellenére. Külön felhívta a figyelmet, hogy a nem kellőképpen felügyelt gyermek kezének izma elernyedhet, az üveg szeme elől lejjebb ereszkedik s a gyermek esetleg nem veszi észre, hogy már közvetlenül a Napba van nézve.
A szülők egy részéből ekkor előtörtek hasonló rejtett félelmeik, aminek hangot is adtak -- egyikük emlékezni is kezdett, hogy előző nyáron a rádió nem győzött óvni az UV-sugárzástól, amire sok bőrgyógyász szerint a déli órákban kimenni sem lenne szabad.
A hír az iskola magasabb szintjeire is eljutott, s bár e magasabb szintek hittek abban, hogy egy középiskolás kiskacsa képes úgy végigmenni a Nap alatt, hogy nem néz csak úgy bele, ha tudja, hogy megvakul tőle, valamint azt is észre kell vegye, ha már csak úgy, védőüveg nélkül van a Napba nézve, s az iskola amúgyis hitte, hogy a kiskacsának legjobban a személyes megrágcsálás tanítja meg a világot, a meglebegtetett büntetőjogi következmények hatására jobbnak látta megkérni a tanítónénit...
+++
A kiskacsák először csalódottak voltak. Ám szüleik, tanítóik, nevelőik elmagyarázták nekik, hogy ha jól tanulnak és jó állást kapnak és sok pénzük lesz, d.u. 2026-ban láthatnak még szebbet is Izlandon, ha meg nem tanulnak jól, és a kacsakirály víziói szerint otthon maradnak kevés pénzért betanított munkára, d.u. 2075-ben akár itthon is a nyugdíjasház tornácáról.
A kiskacsák így megnyugodva tértek nyugovóra. Mert tudásvágyuk nagy volt, s aznap ismét tanultak valamit...
.
.
* d.u.: Dagobert után
.
.
.
