Kevesen ismerik a tatárjárás mögöttes hátterét.

Mert persze a brit kutatók száma is véges, és hát az anyagok is apránként szabadulnak csak fel a titkos levéltárakból.

***

A vatikáni könyvtár aktuálisan felszabadított anyagait elemezve brit gazdaságtörténészek arra a megállapításra jutottak, hogy az itáliai építőipar GDP-je az évszázadok során erős korrelációban állt a kereszténységet pusztító háborúkkal -- mint pl. tatár vagy török dúlások. Jobban utánanéztek, s hát persze, az itáliai építőmesterek az egész középkor során a várépítészet krémjének számítottak. Minden valamirevaló király és fejedelem talján építőmestereket hozatott, ha erődítéseit a kor legfrissebb vívmányaival felszereltetni kívánta.

A gazdaságtörténészek hajlamosak a gazdasági érdeket a történelem mozgatórugójának tekinteni, s e szempontból újraelemezni a dolgokat. S persze meglepően gyakran bukkan elő pénz és/vagy nő a dolgok hátteréből. Mert hiszen a történelmet csináló Egykori Embert is ugyanaz mozgatja, mint a szimpla mait.

És ilyen szemmel nézve olykor különös dolgokra képes fény derülni.

Például, hogy a tágas sztyeppékhez szokott mongol hordák szimpla helyi fosztogatásért Európáig el se jöttek volna, ha itáliai kereskedők ki nem okosítják őket, hogy az igazi üzlet nem a rombolás, hanem az újjáépítés. Amiben pedig a talján építőmestereknél jobb sehol sem akad, ám hiába, ha egész Európa kényelmesen elüldögél fa- és földváraiban.

***

Az egyezség pontos részleteit nem ismerjük, de a tatárok megindulnak, s látványos dúlásba kezdenek. Vörös kakas, kardél, megerőszak -- van minden, mi ilyenkor illendő, sőt, az addigra elkényelmesedett európai ízlésnek kicsit harsány is.

***

IV. Béláról azt tanultuk, hadvezérként nem jeleskedett, ám békeidőben bölcsen uralkodott. Hamar felismerte hát, hogy ő is jobban jár a neki felajánlott egyezséggel, így 1241 áprilisában a Mutyi pusztán egy szekérvárban megegyezett Batu kánnal. A pontos részletek itt sem ismertek, de a legfrissebb brit ásatások szerint az ezutáni dúlások jóval enyhébbek, az e ponttól nyugatabbra eső  sírokból jóval kevesebb lenyilazott csontváz került elő, és az elégedett kutyafejek száma is jóval ritkább.

Ugyanakkor egy keresztény király nem egyezhet ki gazdasági okokból egy pogány kánnal, no meg kővárat se építene senki a nyugatibb országokban, így a veszélyérzet tüzét táplálni kell.

Kétségbeesett segélykérő levelek ostromolják hát az európai királyokat és a pápát -- tudván tudva, hogy úgysem olyanok, hogy bárkit is küldjenek, inkább saját területükön kezdenek vad várépítésekbe.

 Béla király teljesíti hát az egyezség rá eső részét, továbbá magyar kővárak építésére is ígéretet tesz. Megegyeznek, hogy negyven évre rá a mongolok visszajönnek majd ellenőrizni az egyezség betartását és végrehajtani a várak védelmi képességének garanciális ellenőrzését. Az egyezség szerint az esetlegesen bevett várakat az itáliai mesterek ingyen kijavítják. 1285-ben ennek eleget is tesznek, ez az ún. második tatárjárás -- a várak kiállják a próbát, a mongolok így most már végleg kivonulnak.

***

Érdekesség, hogy míg Európa a hivatalos iratok nyomán retteg a kutyafejű dúlástól, a magyar lakosságot az egyezség után különösebb attrocutások nem érik, s ennek okát is széltében beszélik. Béla azonban tudja, hogy a történelmet tintával pergamenre írják, így a valóságnak a szóbeszéddel nem marad majd nyoma. A magyar ember meg úgyis mindig mindenről tudott.

Jól látható mindez azon a XIII. századi falvédőn, melynek felirata szerint "Védelmez minket az Ég, és a Titkos Egyezség."

Falvédő, XIII. sz. körül, szemfedőként felhasználva, leletsír, Kemenespuszta

***

Kevesen tudják azonban, hogy az egyezség betartására a kán helytartóul hátrahagyott egy sógunt, felügyelni, hogy a megfelelő mennyiségű kővár épül-e a megfelelő értékben. A sógun önálló udvartartással és testőrséggel élt s portyázott az országban az épülő kővárak között, titkos diplomáciai mentesség illette meg, és közvetlenül a kánnak riportolt.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a sógunokról általában úgy tudjuk, Japánban éltek. Ám ez felemás kép, mert a japán sógunok is eredetileg a kontinentális Ázsiából származnak, s onnan vándorolt át egy részük a szigetre a második jégkorszak idején. A kontinentális sógun zömökebb, teherbíróbb, a japán technikásabb, de persze közös jellemzőjük a végtelen kitartás, s a feltétlen hűség urukhoz. A rábízott feladatot mind végtelen precizitással -- ha kell, könyörtelenül -- teljesíti, ám öncélúan sohasem gonosz vagy vérengző. Nem véletlen tartották az ázsiai uralkodók igen jó munkaerőnek.

Az udvari jegyzékekben külhoni lovagként szerepel, ám eredeti országának említése nélkül, így utólag is nehéz lenne megtalálni az ellentmondást származási helyének okirataival történő összehasonlítással. A nép azonban mindenfelé suttogott a tatár csapat élén sokat mozgó különös és nagyhatalmú idegenről. Kézai Simon a Gesta Hungarorum-ban nem említi, ami tovább erősíti a gyanút, hogy titkos küldetésben járt.

Egyetlen fennmaradt ábrázolása egy miniatúrán -- melyen öltözete alapján vélhetőleg ő szerepel --  Frankföldről érkezett lovagként említi.

+++

 Ha mindez igaz, az első és eleddig egyetlen, Európában hivatalt betöltő sógunt tisztelhetjük benne.

A híres ón-ezüst pajzs a sárkányfejű lóval,melyet a nép sokat látott a Nagyúron. A régészek sokáig nem tudták mire vélni a Kárpát-medencében idegen motívumot.

A csodálatosan finom kidolgozású sárkányos lófej vélhetőleg mongol ötvösmesterek remekműve.

  A sógun az egyetlen fennmaradt miniatúrán, mely a latin felirat szerint Frankföldről érkezett lovagként ábrázolja, ám öltözete, megjelenése, a résnyire nyirott szemek, az arany sógunkard s a tartás, ahogy a kőtrónust megüli ennek egyértelműen ellentmond, s  előkelő ázsiai férfiúra utal.

.

.

.