Az életvidám gázkészülékfedlap eredetileg csak olyan gázkészülékfedlap volt, mint a többi. 

Ugyanolyan stresszes életet élt, mint a többi, fűtött ha az kellett, melegvizet adott, ha az kellett, nem adott vizet, ha nem kellett, és közben nagyon ügyelt, nehogy valamiképpen összekeverje, mikor melyiket.

Mert tudta, hogy a világban már kapitalizmus van meg versenyszféra, és aki nem pontosan dolgozik, az könnyen az utcán találja magát.

És akkor még nem is említettük, hogy hatásfoka sem érte el a legmodernebb szabványt, mert arra csak a kondenzációs készülékek képesek. És bár ő csak egy turbófeltöltős volt, azért az ő világát érintő híreket ismerik ők mind, leadják egymásnak a gázcsöveken keresztül, és tudják, hogy az új szabályok szerint ők már elavultak, és már csak átmeneti kegyelemből dolgozhatnak, ám ha egyszer elromlanak, könyörtelenül le lesznek cserélve.

***

 Stresszelt is emiatt, csakúgy mint a többiek. Mert aki hallott már gázkészüléket zümmögni-susogni meg brummogni, az jó ha tudja, hogy nem a vízmelegítés hangja az -- mert a víz csendben melegszik -- hanem a készülék morfondírozik olyankor, hogy vajon hogyan is lesz majd.

Mert a gázkészülék genetikusan mind tépelődő fajta, hisz' már a gyárban beléjük verik az oktatáson, hogy a gáz veszélyes dolog, hogy nagyon kell vigyázni, nehogy égés nélkül szökjön a gáz, vagy megszénmonoxidmérgeződjön a család, szóval nagy felelősséget raknak a vállukra egészen süldő koruktól fogva. Így hát csendben zümmögve-susogva-brummogva tépelődik mind.

***

Történetünk fedlapja is ilyen volt, így mikor el-elkezdett kihagyni benne az égés, eléggé ijedten pislogta a nagybajuszú, jókedélyű szerelőt. Ám a nagybajuszú, jókedélyű nevetett és azt mondta, hogy csak a cufni, és az persze normál áron nyolc kiló lenne, de tesz ő be használt jó állapotút háromér'. És így már bőven megéri, higgyék el, mert a csere, na hát az drága lenne. Mert oda már újfajta kéne, aztán az gázművek meg kéményseprő, új kéménybélés, szóval jobb ez így.

No, ki is fizették persze, mert dehogyis akartak ők gázműveket meg kéményseprőt, meg új kéménybélést, mikor iskolakezdés meg új könyvek és szakkörök.

A nagybajuszú, jókedélyű szerelő meg még azt is elárulta, hogy az is baj, hogy a gázkészülék mind stresszes fajta (és elmondta, amit az Olvasó már fenn megtudott), de hogy erre is van ellenszer, mert megtanulta ő agykontrollon, hogy pozitív üzeneteket kell írni a dolgokra, és akkor azok pozitív energiával töltődnek fel, míg a negatív feliratok csak rontást hoznak.

Így plusz egy ezresért lecsavarozta a veszélyekre figyelmeztető gyári táblácskát, és felírta a fedlapra szép vidám kanyargós filcbetűkkel, hogy "minden oké".

***

Amikor egy hét múlva furcsa sípolás szűrődött, ha gyengén folyt a zuhany, a nagybajuszú, jókedélyű nevetve csóválta a fejét, hogy igen, a tolóemeltyű, az mindig a leggyengébb láncszem, de olcsón kicserélte, és már ingyen ráírta, hogy minden oké.

***

A terelőlapát kiemelőkarjára is gyakran lerakódik az üledék, ez teljesen normális, az nem is igazán a készülék része, csak amolyan utólagos biztonsági bonyolítás. Így azt egyszerűen kiszerelte a nagybajuszú, jókedélyű szerelő, és alig is kért érte valamit. Mondta is nevetve, hogy látszik, hogy maga a készülék már rendben van, csak a plusz alkatrészek rendetlenkednek benne, meg hát az üledék  eleve negatív árnyalatú szó, nem is csoda, ha bajt okoz ha hagyják lerakódni. És persze minden oké lett most is.

***

 És tényleg lehet valami ebben az üzenetes dologban, mert bár a készülék maga továbbra is brummogva stresszelt, a fedlapja egyre jobban kezdte érezni magát. Úgy érezte, kirobbanó erőben van, tervei voltak, s már üzeneteket is küldözgetett a melegvízcsövön a szemközti szemérmes radiátorlánynak.

Így fel se vette, mikor rendetlenkedni kezdett a túlnyomásszelep dűznije, és már ő is tudta, amit a nagybajuszú, jókedélyű is mondott, hogy hát igen, a túlnyomás is bizony szerencsétlen szó, amire sok rossz emlék rakódott rá az Idők Során az Emberiség Nagy Közös Tudatában. Ki is szedte a szelepet, gyakorlott kézzel hegesztette be a helyét, aztán alaposan átnézte most már a szerkezetet, nehogy még valami rossz erő benn maradjon, majd újfent igazolta, hogy minden oké.

***

A pozitív üzenetnek is köszönhető, mondta a robbanás után a szerelő, hogy az egész család last minute nyaralni volt a vénasszonyok nyarán, és hogy még a nyulat is magukkal vitték, pedig rá máskor mindig csak úgy megkérik a szomszédokat, hogy etessék meg naponta kétszer.

-- Ilyen nagy ereje van a pozitív üzeneteknek -- mondta jókedélyű nagybajuszú nevetéssel -- de sokan nem tudják még. Érnie kell még erre az Emberiségnek.

+++

Az életvidám gázkészülékfedlap is csodával határos módon sértetlen maradt. Most egy utcán álldogál vidáman a lágy őszi napsütésben, terveket sző, nyelveket tanul az arra járó turistáktól, és elhatározta, hogy amint lehet, megvalósítja régi álmát, és nyit egy zöldségesstandot, ahol mindig lesz friss banán és eper, meg minden, aminek az emberek örülnek, meg külön reggeli saláta a munkába menőknek, mert a tartalmas reggeli fontos, hisz' az a legfontosabb étkezés, mondta egyszer hahotázva a nagybajuszú jókedélyű, és minden friss lesz és harsogó, és lesznek olyan kókuszszeletkék* is, amikről már korábban hallott olasz gázkészülékektől, hogy Velencében az utcán árulják, friss víz folyik végig rajtuk, és nevetve eszik őket a mindig vidám, nagybajuszú, jókedélyű gondolások, akik pontosan tudják a vidám élet titkát.

 *vagy az új Helyesírási Kézikönyv szerint kókusszeletkék -- vagy fordítva, ki tudja...