/az utóbbi években előkerült
és a A kisnyúl és a Jézuskrisztus (már megint) tetralógiatöredék befejező darabkája/
-- Szia! -- mondta a kisnyúl
-- Szia. -- biccentett a Jézuskrisztus.
Csendben álldogáltak.
-- Bánt valami? -- kérdezte óvatosan a kisnyúl.
Csendben álldogáltak.
-- Igazából nem kellene, hogy bántson, hisz' mindig ezt csinálták. Csak volt fél évszázad relatív nyugalom, és kezdtem titkon hinni, hogy talán megérett bennük valami. Abból, amit mondogattam nekik.
Csendben álldogáltak.
-- Relatív -- ízlelgette a kisnyúl.
-- Nem akartalak frusztrálni -- mentegetőzött a Jézuskrisztus.
-- Frusztrálni -- ízlelgette a kisnyúl.
Csendben álldogáltak.
-- Kivitted a tojásokat? -- váltott témát a Jézuskrisztus.
-- Hétfőn viszem -- mondta a kisnyúl.
-- Persze -- mondta a Jézuskrisztus.
Csendben álldogáltak.
-- Nem lehetek türelmetlen pont én -- mondta a Jézuskrisztus -- régóta tudjuk, hogy kell ez nekik, és hogy lassan alakulnak. Atyám olykor odapörkölt, hogy nógassa őket, égdörgés, földdel egyenlővé egy-egy város, de csak eltanulták, látod.
Csendben álldogáltak.
-- Ügyesen csinálják -- kockáztatta meg a kisnyúl.
-- Ilyesmiben tanulékonyak -- sóhajtott a Jézuskrisztus.
Csendben álldogáltak.
-- Ez frusztrál? -- próbálkozott a kisnyúl.
-- Nem kellene -- sóhajtott a Jézuskrisztus.
Csendben álldogáltak.
-- De legalább abban ügyesek, amiben nem kéne. Az is valami. Apró öröm, de végülis minden olyan, ... nem is tudom...
-- Relatív? -- bátorodott fel a kisnyúl.
-- Te is tanulékony vagy! -- derült fel a Jézuskrisztus.
-- Igyekszem -- szerénykedett boldogan a kisnyúl.
Csendben álldogáltak.
A távolban dörgött az ég.