Valamikor régesrégen, a korai Pattintász előtt, a középső Teodolit idején, a mai Dunakanyar helyén összefüggő rettenetes hegytömb állt, megálljt parancsolva a lábait nyaldosó hosszan elnyúló tónak, melynek felső vége a mai Németországot belepő rengeteg Fekete-Erdőben búvott meg. Az Ember előtti kor volt ez jócskán, az Élet kialakulásának kezdetén, mikor a Földet még kezdeti próbálkozásnak számító lények, törpék, monyócák, sárkányok uralták.

Élt ekkor egy királyfi, kinek bár kicsiny vára uralta elvileg e vidéket, hatalma nem volt túl erős, mert a tájat a hegytömbben élő sárkány ugyanúgy magáénak érezte, mint a vele szimbiózisban élő gyökérmanók, kik a sárkány lábainak gombatelepét szopogatták, bogyókat gyűjtögettek, s a sárkánynak adóztak utána, annak hatalmát erősítve.

Békés természet lévén persze a királyfit ez nem nagyon zavarta, bár néha főtt kicsit a feje, hogyan tud így rendet tartani a birodalmában.

Nagyon azért nem főtt, inkább járta az erdőt, tanulta az erdőnép szokásait, kifigyelte a titkos egyezségeket, furulyázgatott, és gyakran eltutajozgatott a hegy északi lábát nyaldosó tavon.

Jó evezős -- no meg kíváncsi természet -- lévén egyre feljebb merészkedett, míg egyszer több nap után a végtelen sötét parti erdőben meglátott egy leányt, akibe a kor szokása szerint rögtön bele is szeretett.

A lány persze viszont, csak hát apja fösvény ősnémet fejedelem volt, aki egy jöttment királyfihoz a lányát oda nem eresztené. Nem maradt más választás, a királyfi a kor szokása szerint megszöktette a leányt, s vadul evezett vele saját országa menedékébe.

A fejedelem persze erős ősnémet tutajokon szilaj bvlgarkertes* üldözőket küldött, valamint utána indított egy fekete-erdei jó ősnémet sárkányt is, a királyfit ízekre zu tépni.

 ***

Reménytelennek tűnt már a helyzet: a királyfiék elérték a tó alján fekvő saját birodalmat, de az sem volt igazi menedék, hisz' nem volt erős uralma benne, az üldözők meg sokan voltak, és hát ott volt a jóféle ősnémet sárkány is, kinek tüzének melegét már-már a nyakukban érezték.

S hogy a baj se legyen egyedül, a helyi sárkány is meglátta a leányt, s persze azonmód beleszeretett s nyomban el is rabolta még a tutajról frissiben ahogy a királyfi a kikötés csomóival bajlódott.

***

Látta a királyfi, hogy itt most elő kell venni a tudományt, és kenyértörésre vinni a dolgot. Előkapta kardját, és a sárkány után rontott, aki időközben azonban épp bevette magát a hegyet behálózó barlangrendszerébe, hogy ott jól elrejtse a zsákmánylányt.

Ekkor érkezett meg az ősnémet sárkány, ki látta ám, hogy a másik sárkány lett az ellenfele, és szélvészveszedelemként rontott a barlang szájára.

A helyi sárkány is kiszagolta a veszélyt, és hogy be ne szorítsák, rettenetes robajjal szinte szétvetette a hegyet, úgy robbant elő a gyomrából.

***

Ember oly' dühödt tombolást még nem látott. Tűzokádta, verte, aprította egymást a két sárkány, mialatt a királyfi kimenekítette a lányt a barlangból, és a hegy tetejére küldte a várba, annak bástyájáról nézhesse a csatát.

Maga pedig lement az erdőbe szövetségeket kötni.

Először a gyökérmanók közt híresztelte el, hogy a sárkány innen kezdve majd folyton mossa a lábát, ha asszony áll a házhoz. És akkor nekik nem jut majd gombatelep. Ezen felül nekik és a monyócáknak is száz év szamócaszedési jogot adományozott, teljes adómentességgel.

Eztán hogy így maga mellé állította az erdő népét, maga is leindult karddal vagdalkozni.

***

Három nap-három éjen át tartott a küzdelem. Tépte-rúgta-harapta egymást a két sárkány, omlott alattuk a föld, s a hegyben egyre nagyobb mélyedést rúgtak-csiszolta-égettek. Nyesegette őket karddal a királyfi is, rágták a lábukat a gyökérmanók, állandó rájuk hullással bosszantották őket a monyócák.

Egyre fáradt a két sárkány, s már olyan mélyre rúgták szét a küzdőteret, hogy két hegy között már a tó színe alá jutottak, csak egy maradék gátfal tartotta vissza a vizet. Ekkor észbe kaptak, és szövetséget ajánlva egymásnak 2x2x7 = 28 szemükkel keresni kezdték a királyfit, hogy őt elpusztítva, kölcsönös előnyökkel lezárják a dolgot. Időközben ráadásul az ősnémet tutajok is megérkeztek a vad bvlgarkertes üldözőkkel, és kincsekkel készültek megerősíteni az egyezséget: a helyi sárkány a kincsekért cserébe visszaadja a leányt, és még választófejedelmi jogot is kap az ősnémetrómai birodalom szélén a határőrizetért.

***

 Szorultságában nagyot gondol a királyfi, s elkiáltva magát, örök időkre a gyökérmanóknak adja a bogyószedés jogát, hogy még a pálinkát is lefőzhetik belőle jövedékiadó-mentesen, csak most azonnal rágják szét azt a maradék gátfalat.

Ez hatott: a sárkányok már a levegőt veszik, királyfi egy védtelen tisztáson kétfelől becélozva, a tutajok a kikötést végzik, a tűzfolyam a torkokból elindul, a levegő felizzik, pernye száll, mikor a gátfal átszakad, és a hatalmas vízáradat tutajokkal, kincsekkel, s főleg roppant nagy súlyával őrjöngve zúdul sárkányra-tűzgolyóra, s visz mindent, ami szerencsétlenségére útjába esik. Évmilliók alatt felgyűlt roppant víztömeg érzi, hogy szabad lett, s rohanhat megvadulva új tájak, izgalmas ismeretlen nagy tenger felé...

***

Hegy átvágva, sárkányok-üldözők a tenger felé hömbölödve, királyfi-királylány holtáiglan-holtáiglan, a tartomány okos szövetségeken állón virágzásnak indulva, s a tóból folyóvá lett nagy víz két partján a hegyek további évmilliókon át szegélyezik a Dunakanyart.

A monyócák azóta is minden ősszel intenzív hullásba kezdenek, hisz' evolúciósan ez akkor előnyükre vált (s a romantikus magyarázat szerint az akkor kötött egyezséget úgy értelmezik, hogy minden évben ilyenkor le kell hullaniuk).

A táj azóta emberré evolúciolódott népe pedig azóta is valami ősi nagy genetikai örökségként adómentesen főzi a pálinkát.

 Az egykori vár bástyája, ahonnan a királyfi nézte sokszor a tájat, a megmentett lány meg a csatát

egykori gyökérmanó meszesedett váza a tájba illeszkedve

Gyökérmanó közelről. Az alapvetően kedves lény kitartóan rágott, így veszélyes ellenfél volt.

monyócák -- mai nevükön falevelek 

bogyóbokor, ki(nek szedési és lefőzési joga) végső soron a csatát eldöntötte

Itt-ott ma is látszik az egykori sárkánycsata tüzében megperzselt föld

Kilátás a várból a déli oldalra. Ezt láthatta a királyfi a hegy átvágása előtti időkben, ha a Duna helyére szárazföldet képzelünk...

 ...és ezt láthatjuk most ugyaninnen

 *bvlgarkertes: Eredetileg vízigót népcsoport, főként harci tevékenységben jártasak, kiket szívesen fogadtak fel különböző fejedelmek határvédelemre. Első ismert régészeti előfordulásuk a mai németországi sírleletekből származik, később lekerültek a dél-Duna vidékére, ahol növénytermesztésbe fogván bolgárkertészekké váltak. Nem minden történész ért egyet abban, hogy a Dunakanyar fenti áttörésekor kerültek délre.