Körülbelül 3000 trillió évvel ezelőtt robbant fel a bolygó, melyről a Földre érkezett. Földi szemmel nézve magasabb szintű civilizáció része volt, mert emancipált műanyag pohárként is társadalmának teljes jogú tagja volt a csúcsfaj szőrlények bolygóján.
Tudományunk mai osztályozásában élhetetlen bolygó volt, mert sem oxigén, sem víz nem borította, ám sem a szőrlények, sem a műanyag poharak nem szerves anyagúak, így ez nem zavarta őket.
S hát persze a szervetlen élet is konfliktusos, így e civilizációnak is a szokásos atomrobbanás vetett véget.
Poharunk -- vagy hívjuk ottani nevén: Kral, ami ottani szokásjog szerint rá is volt írva -- városának aszfaltjába nyomódva lökődött ki az űrbe, s utazott ott 187 ezer éven át. Útját filozofikusan élte meg, ezen hideg, magányos évekről szól az "Utam a semmiben" c. napló, mely egy 68 millió 255 ezer oldalas könyv, első oldalán azzal, hogy "Zűrös éjszaka volt, későn ébredtem, és mintha felrobbant volna körülöttem a világ.", a másodikon "Ma nem történt semmi.",aztán 68.254.997-en, hogy "Ma se.", majd az utolsón, hogy "Nahát, de szép kék, és hogy köze...". A könyv holléte jelenleg sajnos ismeretlen.
***
Hősünk meteorja egykori városának egy kerülete volt, mely a robbanáskor elszakadt a többitől -- sőt, igazából az egész város kerületekre szakadt, mert, mondjuk ki, sosem volt erős köztük a kohézió, fejlesztési pénzekre álltak csak össze. Ám a gravitáció miatt a kilenc kerület -- Corvo, Flores, Faial, Pico, São Jorge, Graciosa, Terceira, São Miguel, és Santa Maria -- végig egymás melletti pályán haladt, így a mai Atlanti óceán helyén hullámzó ős-Atlanti-óceánba is együtt csapódtak.
Hősünket pont ez mentette meg a pusztulástól, hogy mély vízbe estek, így csak fel kellett úsznia pár száz méter mélyről, ami nem volt nehéz, mert könnyű volt. Egykori városából szigetek lettek, melyektől azonban elsodorta őt az áramlat.
***
Az Élet, mely épp' bimbózni kezdett, a becsapódás után a szokott módon kipusztult, csak vmi addig lenézett ősszájú kukacka maradt, meg pár vállalhatatlanul egyszerű tengermélyi lapos jószág sok olyan csillószerű elővalamivel -- akiből azután a többi faj kifejlődött.
***
Mire az Ember megjelent, hősünk a sokadik Földkörüli útján volt túl, és nagyon hálás volt, amikor váratlanul partot ért a Földközi tenger fövenyén. Az utazás során írt 1.094.999.999.999.999.931.015.
***
Innen felgyorsulnak az események. Halászok lelnek rá, és tán mondanunk sem kell, mekkora ámulatba ejti őket a "...sohsem látott anyagú kehely, mely napvilágnál teljesen átengedi az nálánál nagyobb Nap szépséges sugarait, a Nap felé fordítva belékáprázik a szem, ahogy hányja az csillogást, mécses fényénél magonkat tükrözi peniglen vissza. Kézben fogva erőtől bölcsen meghajlik, hogy azonban elengedve újfent kihúzza magát. Mint ha ideálisan bölcs ember lenne, csillogó ám szerény elmével. Mint ha Isten maga küldte volna sommás iránymutatásul. A Kral megérdemli, hogy isteni kegytárgyként örökkön őrizve legyen."
Hősünk észleli, hogy időnek előtte került emberi kézbe, mielőtt még e bolygón is feltalálták volna, és hogy ennek könnyen rossz vége lehet, ám a fenti lelkesedéstől övezve elrejtőzni nem könnyű.
Mire végre sikerül eltűnnie, már sokszorosan megénekelt szerepe van az itteni csúcsfaj mondavilágában, és évezredeken át szűnni nem akarón keresik nyomát. Úgy keresésére, mint megőrzésére számtalan társaság, lovagrend, s egyéb korlátolt felelősségű társaság alakul, jó- s, rosszéletűek remélik tőle a maguk se tudják mit -- örök fiatalságot, pénzt, bölcsességet (és sokan persze nem bevallva nőket, de ezt már a pénz lefedi).
Öröm az ürömben, hogy a leírások túlzók s pontatlanok, így mindenki valami olyasmit lát bele, amit el tud képzelni. A képzelet tárgya így persze drágakövekkel kirakott aranyból, jáspisból, smaragdból lévő csodaszép kehely, nem pedig egy -- mai szemmel -- feliratos műanyag pohár. Rejtőzködését váratlanul felbukkanó szőrlények segítik, kik szerencsésebbek, mert -- némileg emlékeztetvén egy földi fajra -- kitúrva a játékbabákat, játékmackóként jóval korábban be tudtak épülni a földi társadalmakba, s így hősünknek is tudnak olykor hajlékot nyújtani.
***
Hegyek között sikerül meghúznia magát, ám vallási fanatikusok a nyomában vannak, s a Történelem utoléri. A huszita háborúk így Csehországban érik, s az elvegyülés érdekében nevét Krusovice-re csehesíti, amit a harcmezőkön akkoriban könnyen hozzáférhető vérrel egy szekértábor rejtekén egy kastélyfosztásból odavetődött szőrlény rá is vezet.
Radikális fordulatot a műanyag pohár feltalálása hoz, s hozzá keresletteremtésül a fesztiváloké. Itt már könnyű elvegyülni mesterséges társainak sűrűjében, ráadásul a hangulatot is imádja. Költői lélekként rájön, hogy fölösleges saját könyveket írnia, elegendő a belé csapolt nedűbe oltania gondolatait, melyek gyakran megfogannak az ital elfogyasztójának gazdaszervezetében. Ma ismert műveinek száma így szinte számbavehetetlen, és ezek többsége ráadásul kiadott mű: modern versek, novellák sokasága különböző mesterek ifjúkori tollával leírva.
***
Hősünk így köztünk él s boldog. Fesztiválok után most is sokáig alszik, arra kell csak ügyelnie, nehogy túl precíz hulladékgyűjtés végleges áldozatává váljon. Szerencsére ettől azért világunkban nem kell tartania, csupán a lakhelyéül szolgáló országot kell körültekintőn megválasztania. Eddig még mindig be tudott szökni vissza a gyártósorra, vagy a fűről közvetlenül vissza egy büfébe. Leggyakrabban maguk a büfések gyűjtik vagy veszik őt vissza gyűjtögetésből élő vándorlegényektől.
+++
Tanulságként vedd hát, Olvasó, hogy atomháború után a semmibe zuhanva is van remény, hogy boldog s teljes életet élő műanyag pohár válhassék belőled!
Fesztivál után, ébredés előtt. Az igazsághoz tartozik, hogy világutazóként védelmébe s barátságába fogadta őt is a Cicó, így épp' az ő környékén ébredezik -- mentorának védelmező erőterében
Szőrlények Tanácsa -- az egyetlen ismert fennmaradt kép Kral egykori bolygójáról. A konténerekből ítélve vélhetőleg már válságtanácskozás a robbanást megelőző napokból
